Hozzászólás: Bódog a bátor

Mami

Mami — Fri, 13 Nov 2009 17:53:33 +0000

Nagyon szívesen! Sajna nem túl jók a képek, egy ezeréves géppel csináltam. A macskánk mindenféle lehetetlen helyekre tud betekeredni, de kétségkívül a mosdó a kedvence. Volt olyan, hogy a cipősszerkrény tetején aludt, és a hozzánk érkező vendégek kb. 10 télikabátot pakoltak rá (nem szándékosan) és nyugisan elvolt éjfélig alatta, amikor is a vendégek elmentek, ő kinyújtózkodott és a másik oldalára fekve aludt tovább. Érdekes volt még, amikor a lányom barátja elindult edzésre, és a buszmegállóban vette észre, hogy mozog a sporttasi. Egy napig ezen röhögtünk. Még nem mondtam most pótolom, Bódog már a képekről is imádnivaló gyönyörű jószág.

Vidra

Vidra — Thu, 12 Nov 2009 21:12:07 +0000

megkaptuk, köszönettel, tehetséges orrtorony-gyűjtő :) a macskáknal egyébként mi ez a mosdókagylóba tekeredési mánia? már nem ő az első, akitől ilyet látok….

Mami

Mami — Thu, 12 Nov 2009 18:17:42 +0000

De igen, egy kis sártornyosat sikerült csinálnom, meg találtam tavalyelőttről egy hótornyosat is. Küldöm MOKSHA címre. :D

lunanyuszi

lunanyuszi — Thu, 12 Nov 2009 09:04:10 +0000

Ismerek olyan kutyát is, aki a koccintásra kezd féktelen ugatásba :D

Vidra

Vidra — Wed, 11 Nov 2009 20:26:52 +0000

Remek, hogy egyszerű hűztartási eszközökkel lehet őket nevelni :D
Mami, nyáron nem sikerült sártornyos orrú, hínáros Fánit fotózni?

Mami

Mami — Wed, 11 Nov 2009 19:01:11 +0000

Fánikutyánk nagyon fél a dörgéstől. Amikor vihar van elfogja a rettegés, félve pislog a plafonra és megpróbálja kitalálni, hogy honnan jöhet ez az irdatlan hang. Amióta ágyat cseréltünk és az új ágyunk alá már nem tud bebújni, azóta a két kanapé közé ül be, és csak az orra látszik ki a sötétből. Egészen láthatatlanná kíván válni olyankor. A vihartól való félelmét még értem én, de hogy a zörgős zacsiktól és a poharaktól miért fél azt nem tudtam megfejteni. :) Farkát behúzva, gyanús szemmel méregeti egy darabig, és mikor a pohár támadó közelségben van, akkor biztonságos távolságra húzódik.

lunanyuszi

lunanyuszi — Wed, 11 Nov 2009 08:37:18 +0000

Tavaly került a férjem szüleiékhez egy berni kölyök egy idősödő, csacsi öreg mellé. Őt egy ideig a férjem ijesztegette, már azzal,hogy felkelt a székből. Ha nem foglalkozott vele, a kutyu provokálni kezdte, hogy játszanakmár olyan megijedőset, kergetőztek, rohangásztak. Ha az emberpajtás kicsit megpihent, jött az eb, elbújt a kanapé mögött, kidugta a csöpp fejét. ugatásba kezdett, aztán elszelelt.
Az öreg berni nem játszott vele, hanem fellengzősen elvonult, esetleg rászólt,hogy hagyja már abba a hangoskodást. Néha eldugta a csontját, ilyenkor a kicsi azonnal jött segítséget kérni. A csontja most is nagyon fontos neki, az az övé.Ha belép valaki a kapunk, és ő jól megugatta, akkor a szájába kapja tulajdonás,és söprés.
Unokatestvéremék kutyája egy jó ötven kilós jószág, őt a porszívócsővellehet sakkban tartani. Séta után ugyanis mindig leporszívózták, amit ő utált, úgyhogy ha nem akarták, hogy távollétükben Brúnó a kanapén heverésszen, csak rárakták a porszívócsövet. :D