Rembrandt és a holland arany évszázad festészete

Több mint 100 festő 178 alkotása látható a Szépművészetei Múzeumban. A tárlat Rembrandt köré épül, akitől 20 remekművet állítottak ki.

Az európai kultúra egyik virágkorát, a 17. századi holland művészet időszakát mutatja be a Szépművészeti Múzeum Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című nagyszabású kiállítása. A tárlat a kor legnagyobb mestere, Rembrandt köré épül, akitől 20 remekművet láthat a közönség. A csaknem 100 festő több mint 170 alkotását felvonultató kiállításon a Szépművészetei Múzeum gazdag holland gyűjteményének 40 alkotása mellé több mint 130 festmény érkezett magán- és közgyűjteményekből, a legjelentősebb kölcsönző intézmények többek között az amszterdami Rijksmuseum, a stockholmi Nemzeti Múzeum, a párizsi Louvre, a londoni National Gallery, a Los Angeles-i Getty Museum, a New York-i Metropolitan, a firenzei Uffizi és a madridi Prado. A kiállítás további szenzációja, hogy a jelentős számú Rembrandt mű – köztük a legkorábbinak ismert festménye és az utolsó önarcképe – mellett három Vermeer alkotást is a falra került. A tárlat hét fontosabb szekcióra tagolódik. Az elsőben, rögtön belépés után, a történelmi hátteret alapozták meg a kurátorok: tengeri csaták Hendrick Vroomtól és id. Willem van de Veldétől, mert a függetlenségért folytatott harc, majd az Egyesült Tartományok világhatalomra jutása is a tengeren dőlt el. Orániai Vilmos szerepére síremlékének két ábrázolása utal, Bartholomeus van Bassentől és Gerrit Hoeckgeesttől. Az 1609-ben kötött Békeszerződést és az 1648-as münsteri békét is illusztrálja egy-egy festmény, de látható a gyarmatosítás sikerének allegóriája is. A második rész a portréfestészetet mutatja be az öntudatos, gazdag polgárok képmásaival, különböző egyesületek elöljáróinak csoportarcképét, házaspárok és családok reprezentatív, vagy intim hangulatú portréit sorakoztatva fel. A harmadik téma a bőség, az élvezetek változatos képeit foglalja magába. Dús pompa-csendéletek szemléltetik a felhalmozott javakat Pieter Claesz-tól, Willem Hedától, Abraham van Beijerentől, Willem Kalftól, melyeken a drága edények, gyümölcsök, virágok festői megjelenítése gyönyörködteti a szemet. A gazdagon berendezett házakban, elegáns teraszokon lakomázó és zenélő társaságok Willem Buytewech, Dirck Hals, Jan Steen képein, az ivó, pipára gyújtó fiatalok, akik Hendrick ter Brugghen, Judith Leyster, Jan Molenaer modelljei voltak, mind az élet élvezetét sugározzák, nem különben a parasztok vidám napjait megörökítő életképek Isaac és Adriaen van Ostadétól, Cornelis Begától. A negyedik szekció a vallással foglalkozik. A protestáns egyház templomaiból kitiltotta a „faragott képeket”, és a Szentírás közvetlen tanulmányozására szólította híveit. Az Ó és Új Testamentum történeteinek ábrázolása az otthonok falán kapott helyet. Minthogy a katolikusok is gyakorolhatták vallásukat, készültek oltárképek is, melyek formailag megőrizték a monumentális léptéket és az ünnepélyes stílust, ami hatott a házi ájtatosságra szánt művekre is. Haarlemben a klasszikus hagyományt folytatta Pieter de Grebber és Salomon de Bray, és ezen az úton indult el az ifjú Jan Lievens is. Utrechtben az itáliai Caravaggizmus volt hatással, Amszterdamban a mennonita Lambert Jacobsz és Jacob Backer képviseli az 1630-as évek vallásos festészetének monumentális stílusát. A bibliai témák humanizálódása Rembrandt műveiben valósult meg, és széles körben meghatározóvá vált. Az ötödik szekció Rembrandttal és a kortársakra gyakorolt hatásával foglalkozik. Ebben a kiállításrészben kapnak helyet a holland festőóriás alkotásai is, köztük az elsőnek ismert festménye és az utolsó képe is. A legkorábbi, 1623-ban készült Szemüvegárus című festmény szülővárosából, Leidenből érkezett (Museum de Lakenhal), míg az utolsónak tartott, valószínűleg halála évében, 1669-ben készült Önarckép a firenzei Uffiziből. E mellett a kiállítás bemutatja a Münchenből (Alte Pinakothek), Párizsból (Musée du Petit Palais) és Londonból (National Gallery) érkezett Önarcképeket is. Egy New York-i magángyűjteményből pedig egy Minervát ábrázoló festményt láthatunk, aminek érdekessége, hogy egykor a híres magyar műgyűjtő, Nemes Marcell birtokában volt. A hatodik részben a városi élet jelenik meg, ebben Vermeer mindösszesen 38 képből álló életművéből három jelentős kép látható: a Geográfus Frankfurtból, az Asztronómus a Louvre-ból, A katolikus hit allegóriája pedig a New York-i Metropolitan Museumból érkezett. A kiállítás a tájképekkel zárul, mely fontos és jelentős része a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének és kellemes levezetés a sok adatnak, információnak, idő- és térutazásnak. A tárlat utolsó műve egy kortárs alkotás – Forgács Péter: Rembrandt-morfok -, amely 8 évvel ezelőtti Rembrandt400 kiállításhoz kapcsolódó Re:mbrandt: kortárs magyar művészek válaszolnak című tárlat anyagából vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum. Az alkotás a holland mester 37 híres önarcképét dolgozza fel. Az időrendi sorba rendezett festmények egymásba olvadnak, így Rembrandt szuggesztív tekintete állandó az arca viszont öregszik, majd fiatalodik, majd  megint öregszik és ismét fiatalodik, végtelen ciklusban. Rembrandt és a holland arany évszázad festészete Szépművészeti Múzeum, Budapest, www.szepmuveszeti.hu 2014. október 31. – 2015. február 15.