A fehér művészet állja a sarat, a könyv ideje nem járt le

Radics Rozi

A négy fal között egy fotelból is végig tudunk követni egy egész évet, elég az impresszióinkra, az érzékszerveinkre hagyatkozunk. Radnóti Tér-verskönyv.

Somogyi Évát váratlanul érte a hír, miszerint a 2011-es Magyar Formatervezési Díj egyik nyertese lett.

– Pont a diplomaátadó ünnepélyre igyekeztem, mikor felhívtak telefonon és közölték velem, hogy kiválasztották a munkámat. Mondanom sem kell, hogy milyen örömteli volt az a nap számomra.

Mindig formatervező akartál lenni?

Konkrétan formatervező soha nem akartam lenni, mivel magáról erről szakról/szakterületről először csak 18 éves koromban hallottam, amikor a felvételi tájékoztatót tanulmányoztam. Az viszont már fiatalon eldőlt, hogy mindenképp valami vizuális területtel szeretnék foglalkozni a későbbiekben. Amikor középiskolát választottam tudatosan jelöltem meg a Pécsi Művészeti Szakközépiskolát, sokat dilemmáztam azon, hogy a grafika vagy az ötvös szakra jelentkezzem, végül grafikára mentem. A középiskolás évek alatt is kerestem, hogy milyen út, stílus, irány lenne számomra a megfelelő. Nagyon szerettem a rajzórákat, aktokat, portrékat készíteni ezeket a didaktikus témákat többféleképpen megfogalmazni, közben a tervezőgrafikának is megtaláltam a szépségeit. Egyik területen se voltam rossz, de nagyon kiemelkedő teljesítményt sem nyújtottam. Érdekelt a festészet, a művészettörténet. A festőrestaurálás is vonzott. Nagy dilemmám a felvételi eredményemmel dőlt el. Bejutottam a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetbe, ahol a tervezőművész szakirányt választottam. Sopronban találtam meg igazán önmagam.

Nem túl csendes az ország nyugati zuga?

Pont annyira csendes amennyire nekem szükségem van a csendre. Igazából nemcsak a sulitól, hanem magától a várostól is nagyon sokat kaptam.

Miért Radnóti Miklós?

A tervezés elején több szépirodalmi mű is felkeltette az érdeklődésemet, sőt vonzott. Weöres Sándor egysorosai, az ABC- je, a gyerekversei, József Attila altatója tehát nagyon kecsegtetett. Gondolkodtam még gyermek könyvekben is. Építészettörténeti kiskönyv-, vagy akár a növény és állatvilágot bemutató ismeretterjesztő sorozatok is megfordultak a fejemben, mint lehetőség. Persze figyelembe kellett vennem, azt a tényt is, hogy mindössze három hónap állt rendelkezésemre megvalósítani a tervemet, ami egyben a diplomamunkám volt.

Radnóti Naptár című versciklusát találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy a viszonylag rövid idő elkészüljek vele. Radnóti líraisága, költői képei közel állnak hozzám. Ezeket a kis vers-miniatúrákat két év termésének afféle mellék zöngéiből állította össze a költő. Kis karcolatok, hangulatok az adott hónapról. Ezeknek a kis skicceknek a túlnyomó többségét már a háború kitörése után jegyezte fel. A kötetet először a Hungária Kiadó Vállalat jelentette meg. 1941. december 30-án készült el és már az 1942-es évszámmal került forgalomba. 1941. december 31-én Radnóti a következő sorokat jegyezte a naptárába: „Tegnap elkészült a Naptár c. kis füzetem, a Hungária adta ki, újévi ajándékul küldi szét. Gyönyörű lett. Így a 12 vers is jobban tetszik. Hiába, fontos a »tálalás«.” Remélem, hogy én Tér-vers könyvemmel nekem is sikerült méltóképpen tálalnom ezeket a gyönyörű szövegeket .

Hogy jutott eszedbe a Tér-verskönyv?

A Radnóti Naptár szöveg olvasása közben, illatokat érzünk, hangokat hallunk, hol erősen, hol gyengén, hol mérgesen, hol szelíden. Egy helyben ülve, négy fal között, is végig tudunk követni egy egész évet, anélkül, hogy kimozdulnánk. Elég az impresszióinkra, érzékszerveinkre hagyatkozunk. Mivel magával a pop-uppal különböző mozgásokat tudok létrehozni, gondoltam, hogy maga a mozgás lesz az egyik kiindulópontja a könyvemnek. A másik inspirációs forrást a természeti formák jelentették. Az egész versciklus a természetről és annak változásairól szól, természetszerető emberként könnyen tudtam azonosulni a versek hangulatával. A legnagyobb feladatot mégis az jelentette, hogy ne egy az egyben képezzem le a verseket, hanem kiegészítsem, és tovább gondoljam őket. Mivel a vers egyszerű és letisztult szóképekkel él, fontosnak tartottam, hogy a verskönyv is nagyon letisztult formavilágot tükrözzön, mind az illusztráció, mind a tipográfia területét beleértve. Mindenképp kerülni akartam a fölösleges „dizájnkodást”. Érdekes módon más műfajok is hatással voltak rám. A helsinki Kiasmában találkoztam egy olyan festmény-sorozattal, ami csak fehér színekkel festettek szinte hiperrealisztikus aprólékossággal. Ez a paradox egyszerűség szinte letaglózza az embert. Valami hasonlót akartam elérni a könyvem a tervezésekor.

Mitől lesz egy könyv tér-verskönyv?

A tér-verskönyv elnevezést Sebestyén Rita esszéíró ajánlotta, mivel egy olyan konkrét műfajról van szó, aminek nincs magyar elnevezése. Tetszik nagyon ez az elnevezés, hiszen egy verseskötet térbeli illusztrációiról van szó. Jelen esetben amúgy a pop-up könyvekről beszélhetünk, amit itthon leginkább térbeli mesekönyvként ismerünk. Egy jó pop-up könyv megtervezésénél egyszerre kell lenni precíz mérnöknek, kreatív grafikusnak, nagy fantáziával bíró illusztrátornak, könyvkötő és papíripari szakembernek és tipográfusnak is. Az én korosztályom Magyarországon egy cseh grafikusillusztrátor Vojtěch Kubašta munkáin keresztül ismerhette meg ezt a technikát a 80-as években. Ezek akkoriban a cseh exporttermékek jelentős részét képezték, mégis sokáig mellőzték a kiadók ezt a műfajt a sokszor költséges előállítás miatt. A technikai fejlődéssel persze ez a műfaj újra előtérbe került. Meg lehet nézni a külföldi példákat. Kiadók specializálódnak a könyvkiadás e szegmensére. Egy new-yorki grafikus saját műhellyel abból megél, hogy az efféle pop-up mesekönyveket tervez, hihetetlen mérnöki aprólékossággal. Mint minden műfajban a pop-up könyvekből is készülnek, kevésbé átgondolt és igényes kivitelű munkák. Sokszor az az érzésem, hogy nem tudják helyén kezeli ezt a műfajt, pedig rengeteg lehetőséggel bír. Nekem ezzel a verskönyvvel az is a célom, hogy egy kicsit a művészi igény felé nyissam meg ezt a műfajt.

Hogyan kell elképzelnünk a könyved?

A könyvem 12 lapot ölel fel a 12 hónap kapcsán. Egy-egy oldalon az adott vers (hónap) hangulatát szerettem volna megjeleníteni. Tudatosan próbáltam használni a reflexek, árnyékok, kontrasztok adta lehetőséget. A tipográfiát kivéve nem is alkalmaztam színt, hanem az árnyékokat „színeztem”, ezzel is egy finom színharmóniát teremtve. Magát a könyvet nem kifejezetten figurálisan akartam megoldani. Van olyan oldal, ahol egészen elvonatkoztattam és csak az adott hangulatot próbáltam visszaadni akár erős hegyes formákkal, kivágásokkal, vagy ahogy a vers hangulata adta lágyabb, finomabb élekkel, mozgásokkal. Más oldalaknál már konkrétabban jelenítettem meg egy-egy természeti formát. Volt ahol tipográfiát is bevontam, akár úgy, hogy a gesztenyefaágak alatt egy-két „elszóródott” betű jelezte a „sok csillag, barna ékszer”-t. Vagy mintha az utolsó sorok betűit a szél forgatná ki. „Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép / s féllábon elszalad.” Ez a könyv a térbeli könyvektől megszokottan nem kifejezetten gyermekkönyv, hanem egy szűk érzékeny közönségnek szól, akik értékelik az egyediséget és az eredetiséget. Ettől függetlenül nincs kizárva, hogy akár a gyerekek is élvezhetik a könyvet.

Ebben a digitalizálódó világban, amikor hódít az online sajtó, egyre több könyvet töltenek fel a világhálóra; van jövője a könyvnek, annak a könyvnek, amit kézbeveszünk, kinyitunk, megszagolunk?

Az informatika paradox jellege pont abból adódik, hogy egyszerre a kultúra terméke, közben alapjaiban formálja át a művelődés egészét. Mindig is születtek utópisztikus elképzelések hol pozitív, hol negatív szemlélettel. Nagy távlatokban szerintem nem igazán láthatunk a jövőbe, ezek a képzetek leginkább a saját jelenünket tükrözik. Az biztos, hogy a digitális világ egyre jobban integrálódik az életünkbe és folyamatosan alakul, változik. Ez a fejlődés egy természetes folyamat és egyáltalán nem biztos, hogy csak negatív vetülete lehet. Nyomtatott lexikonokra, szótárakra talán már egyre kevésbé lesz szükség, hiszen egy állandóan bővülő, változó tudásanyagról van szó. Az internet segítségével meg mindig naprakészek lehetünk, rajtunk múlik, hogyan tudunk szelektálni. Az e-könyvek megjelenését is nagyon jó dolognak és praktikusak tartom, hiszen sokkal egyszerűbben hozzáférhetővé válnak az olvasmányok, de nem gondolom, hogy emiatt veszély fenyegetné a papíralapú könyveket. Másrészt pont a digitális terjedés miatt is lehet nagyobb igény az olyan egyedi könyvekre, mint amilyen az én verskönyvem is. De nemcsak a könyvek terén, hanem minden más területen egyre nagyobb igény lesz az egyedi, akár kézzel, vagy manufakturális jelleggel készített termékekre és tárgyakra is.

Papírból lehet maradandót alkotni?

Lehet. Nyilván sokkal múlandóbb anyag és papírplasztikától nem is lehet olyan élettartamot elvárni, mint egy bronzba öntött alkotástól. A művészeti területek viszont folyamatosan tágulnak. Elég sok alkotó fedezte föl a papír dimenzióit és azt, hogy ez az egyszerű anyag mekkora kreativitással és lehetőségekkel bírhat. A régi papírkészítők nem véletlenül hívták „ Fehér művészetnek” .

Somogyi Éva a Pécsi Művészeti Szakközépiskola grafika szakán végzett majd a Nyugat Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében folytatott tanulmányokat.
2008-ban Erasmus ösztöndíjjal egy szemesztert töltött a finnországi South Karelia Universty-n, majd 2009-ben egy másik ösztöndíjjal Dániában egy népfőiskolán tanult. Egyéb papírplasztikával a cseh Young Package katalógusában szerepelt.

2009-ben a Páneurópai Piknik 20. évfordulójára rendezett képzőművészeti kiállításon szintén részt vett alkotásaival.
2011-ben diplomamunkájával, Radnóti Tér-verskönyvével elnyerte a Magyar Formatervezési Díj különdíját.


Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

2 hozzászólás a “A fehér művészet állja a sarat, a könyv ideje nem járt le” című cikkhez.

  1. Mami szerint:

    Ez elvarázsolt.

    VálaszVálasz
  2. Dhiriam szerint:

    szép

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra