Nyílt családi titok, hogy életem férfijai fasírtból bármennyit képesek megenni. Én pedig rendszeresen csalok mennyiség és minőség javítási célzattal.
A nő sohasem fogyhat ki a rafinált ötletekből. Legalábbis én ebben hiszek. Ha nem fogy a sárgarépa, mint köret, akkor belereszelem a fasírtba, az ízén nem ront, csak javít. A kenyeret pedig zabpehelyre cserélem, mert finom és jó, hiába tiltakozik ellene a férjem, és a végeredményből nem lehet megmondani, mivel készült. Ráadásul a sárgarépa és a zabpehely a mennyiséget is növeli, így több fasírt készül, ami szintén fontos szempont.
Répás-húsos fasírt (Fotó: Myreille)
Hozzávalók:
60 dkg darált hús (vegyesen sertés-marha, de csak sertéssel is jó)
1 nagy fej vöröshagyma
2 sárgarépa
8 evőkanál zabpehely (apró szemű!)
2 tojás
só, bors
4 gerezd zúzott fokhagyma
A sárgarépát megpucolom és az apró lyukú reszelőn lereszelem, majd a többi hozzávalóval összegyúrom. Jól át kell gyúrni, hogy a hozzávalók jól összekeveredjenek. 10 percig pihentetem.
Ez az adag nekem sohase fér be egy tepsibe, így egy nagy és egy kis tepsit sütőpapírral bélelek. (A sütőpapírnak csak az a jelentősége, hogy nem ragad le a fasírt és mosogatni is kevesebbet kell. Igen, lusta vagyok, vállalom.) A masszából (két-három falatnyi) kicsi korongokat formázok és a tepsibe sorakoztatom. 180 fokra melegített sütőbe teszem. Ha az alja szépen megpirult – meg kell emelni egyet és alánézni, nem mértem, de úgy tippelem, hogy 20-25 perc volt a sülési idő -, akkor kiveszem a tepsit (de nem zárom el a sütőt) – és megforgatom a fasírokat és visszatolom a sütőbe. Így már csak pár percig kell sütni, hogy a másik oldala is átpiruljon. Mi pirultan szeretjük, ezért forgatom. (Krumplipüré készül mellé.)
