Már a tévéműsort is nagyon bírtam, cetlikre jegyzeteltem a recepteket és a cukkiniszezon után epedve vártam a céklaszezont. A cetliket rendre elvesztettem, de most itt a könyv: remek receptek nagyszerű tematikában, nyálcsorgató képekkel. Most éppen a póré időszakát élvezem.
Némi gubancot okozhat, hogy a tévéműsor Jamie vidéki konyhája, a szakácskönyv pedig Jamie természetesen címen fut, pedig mindkettő a Jamie at Home, tehát ugyanaz a stílus, ugyanazok a receptek. Jamie Oliver koncepciója most nem volt más, mint bemutatni a vidéki élet sokszínű és irigylésre méltó gasztronómiáját. A kiskertben megtermelhető, illetve vidéken fellelhető alapanyagokat használta, répától a házi tojáson át a fácánig, plusz konyhakertészeti tippeket ad, hogy legyen miből főzni.
Elég belelapozni a könyvbe és az ember lánya vidékre akar költözni, gumicsizmában járni az eső áztatta földet, ásni, magokat vetni, kapálni, leszüretelni a megtermelt zöldséget és gyümölcsöt, finomakat főzni és a családdal ebédelni. Főleg enni, mert a könyvet lapozgatva csorog az ember lányának a nyála, mintha egy éve nem evett volna egy tisztességeset.
A Jamie természetesen kedvemre valószakácskönyv, sőt az egyik legjobban használható szakácskönyv. – Karácsonyi ajándéknak jó szívvel tudom ajánlani. – Jamie a recepteket évszakonként és fő alapanyagonként csoportosította, így amikor szezonja van egy-egy zöldségnek, tehát annyi van, mint a nyű, nem kell sokat töprengeni a felhasználáson. (Bárányt és rebarbarát kicsit nehézkes nálunk találni, de remélem, idővel változni fog.) Teljes és totális vidéki konyha, ám a receptgyűjtemény városban is igen hasznos, csak gyakran kell piacra menni. A könyvben vannak ötletek grillre és kemencére is. Ezeket a bérházban lehetetlen megvalósítani, de valami hasonlót könnyedén, egyébként pedig ugyanaz a tanulság: vidéken élni jobb.
Nálunk eddig a csodás cukkini carbonara (134. o) a kedvenc, de nagy reményeket fűzök a ropogós és finom spárgás-burgonyás pitéhez és az olasz sonkás-spenótos lepényhez is. Neked melyik a kedvenc Jamie Oliver recepted?
nagyon ötletes dolgai vannak, de(!) egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ahogy készíti az ételeket (konyhatechnológia), az undorító, nem mos kezet fázisok között, az állandó olivaolajos (persze extra szűz :)) kezével, hozzányúl a következő edényhez, szóval ez a része kiakaszt… ami még külön nehézség, hogy olyan alapanyagokat említ folyamatosan, amiknek még a megfelelője sincs itthon, szóval nem egyszerű
Érdekes. Nekem pont azt tetszik benne, hogy nem az a “sterilkonyhás” piti szakács, aki csak a külsőségekre ad, hanem ha kell, kézzel forgatja a salátáját, és bevállalja, ha az olíva lecsurog a szája szélén.
Ettől csak még nyálcsorgatóbb az egész. Az alapanyagainak nagy része pedig igenis beszerezhető itthon is, még erre dél felé is “vidéken” (útálom ezt a szót).
Egész kis utánjárással bármelyik receptje bevállalható (esetleg kisebb behelyettesítéssel ;) ).
Nem utolsósorban szexi a kis susogós beszédje a legénynek….(csak, hogy a vidéknél maradjunk).
Állítólag az olíva olaj jót tesz a bőrnek, és ugye azt cseppet se árt, ha egy férfinak szép a keze… Nem szeretnék túlzásokba esni, de én a Jamie természetesen és a Jamie’s Ministry of Food-s könyveknél éreztem, hogy igazán használhatóak és használom is. Persze találtam lelőhelyeket (pl. Culinaris), ahol a boltban nem kapható hozzávalókat is megtalálom, de tényleg nincs benne semmi extra. Kertészeti tanácsait sokkal jobban a magyar viszonyokhoz kell igazítani, hiszen nálunk melegebb a nyár és hidegebb a tél. Mondjuk, szívbajos se vagyok, ha pancetta kell, akkor én jó (mangalica) szalonnát használok.