Szeretek csokoládét ajándékozni. Nem vagyok olyan profi, mint Vianne, aki megérezte, ki mit szeret, én inkább kifigyelem kinek mi ízlik, de nagyot ugrottam a csokoládékészítők ranglétráján, amikor megkaptam a szilikonos csokoládéformát.
Easy Choc a Szilikomarttól biztosan rajta van a 15 leghasznosabb konyhai eszköz listáján. Én már rendelkezem mindhárommal, amit Magyarországon lehet kapni. MONAMOUR, CUBO, VERTIGO. (Lelőhely: Butlers, Árkád, alsó szint.) Tudom, hogy telhetetlen vagyok, de jól jönne még egy PRALINE és egy FLEURY is. Úgyis mindig nagy mennyiségben gyártom a csokikat és akkor nem kellene több napig ezzel foglalatoskodni, hanem lehetne egyszerre sokfélét.
Kipróbáltam Dolce vita narancsos-mascarponés bon-bonját, igen illatos és finom lett, nekem nem sikerült szépségdíjasra, viszont a töltött csokoládék remekül mennek. Először Szerencsi szerecsent olvasztok (kb. 50 g) mikroban 40 mp alatt két részletben, egyszeri átkeveréssel – vízgőz felett csokoládét olvasztani elegánsabb, de macerásabb is -, majd a formák alját megtöltöm az olvasztott csokoládéval. Addig töltöm, hogy a minta “eltűnjön”. Beteszem a hűtőbe és fél óra múlva folytatom. Negyedbe vágott koktélcseresznyét, marcipánból és körtepálinkából gyúrt kis gombócokat, mézes rumba áztatott eperdarabokat vagy aszalt gyümölcsből és olajos magokból készített (asztalt sárgabarackos-diós-rumos vagy málnalekváros-pálinkás-mandulás) töltelékgombócot teszek a formába, majd felöntöm újabb adag csokoládéval.
Most először csinálam tejcsokis változatot is. A használati útmutatás szerint felolvaszottam a Lindt tejcsokis glasurt (Lelőhely: Culinaris), a többi pedig ugyanúgy ment, mint a Szerencsi szerecsennel. A formák töltéséhez nekem a legpraktikusabb egy hegyes mokkáskanál, ugyanis azzal könnyű adagolni a lágy csokoládét.
Vianne is megdicsérne a rózsaborsos csokoládéért. A felolvaszott csokoládéba (kb. 100 g) nagyjából összegtört rózsaborsot keverek, két kiskanálnyit, jól összekeverem és a formába adagolom. A formákat csak félig-háromnegyedig töltöm. Mert szerintem így finomabb.
A kész csokoládék, bon-bonok, pralinék egy éjszakát dermednek a hűtőben, utána könnyű kiszedni a szilikonos formából, viszont ízlelni és enni szobahőmérsékleten a legjobb.
Na, hát nekem a sima olvasztott csokoládé sem sikerült, pedig saját bevallásom szerint jól főzök/sütök. A gond az volt, hogy a kis szemetek nem akartak kijönni a formából (pedig egy napot pihentek a hűtőben), azóta nem vetemedtem neki újra…
Milyen lett a csoki? A melegítés ellenére összeállt? A pralinékészítés egyik legrizikósabb pontja a csokoládé olvasztása. A csokoládéval lehetetlen dolgozni, ha nem olvadt meg rendesen és az is kész katasztrófa, ha megégett és összeállt. Ha összeállt, akkor nem sok mindent lehet vele kezdeni, max. megenni. Ha a mikrós módszer nem jön be, akkor tegyél fel egy lábasban vizet forralni és egy másik edénybe tedd fölé a csokoládét. Folyamatosan ott kell mellette állni, kevergetni és amint megolvadt, le kell venni a vízgőzről.
A másik, ami problémát okozhat, egyszer én is megjártam, ha úgy ízesítem a csokoládét, hogy az összetevőkkel nem dermed meg rendesen. Kezdetben, amíg nincs meg a titok nyitja, érdemes egyszerűbb receptekkel dolgozni és csak száraz hozzávalókat a csokihoz adni (chili, szerecsendió, rózsabors stb.)