Ugyanaz és mégis egészen más.
2006-ban kezdtem el fényképezni a “városi égszeletet”, amelyet az ajtóból látok. 2007-ben blogba rendeztem, de az utóbbi időben egyre ritkábban fénykéztem. Ennek egyik oka, hogy megcsinálták a függőfolyosó fölé a tetőt és a régi beállításban egy oszlop éktelenkedik, pedig az ég még most is tartogat érdekességeket. Évekig vártam szivárványra, végül megkaptam, és a nagy, habos felhők láttán még mindig fényképezgép után nyúlok.
A képeket Tomi rendezte filmmé. Nekem megunhatatlan. Ezzel indul a moksha.hu tv vagy valami hasonló. A zene ugyancsak nagy kedvenc: Debout sur le Zinc – Chut…
jajdejó! :))
Ez gyönyörű…
Ez nagyon jó lett, nagyon tetszik! :)
És hol a szivárvány?
Kétszer végignéztem, de vagy vak vagyok, vagy nincs meg. :-)
Betti
Khm, mielőtt még: a fotón látom, a videón keresem. :-)
Tényleg nincs benne, mert amikor a tetőt építették a folyosó fölé, akkor pont az én beállításomba került az egyik oszlop. Látható a filmen is, de utáltam az oszlopot, és utána kicsit “arrébb” álltam. Az utolsó képek már nem olyan egyformák, főleg nem a korábbiakkal és ahol nagyon nagy az eltérés, ki kellett venni, mert nagyon elszúrta volna az egész filmet. Összesen 88 képet csináltam az évek alatt, abból 75 került be a filmbe.