Márquez, drogkartell, Shakira. Esetleg kávé. Európában ennél több minden nem jut eszébe az átlagembernek Kolumbiáról.
Volt viszont nekem egy venezuelai tanárom, aki igen fontosnak tartotta egyrészt egész Dél-Amerika földrajzát, másrészt az ottani kultúra és életvitel terjesztését. Tőle tudom például, hogy ha igazán olcsón akarok jó ruhákat venni, akkor elég Argentínáig mennem. És ő mutatta be nekem a kolumbiai Aterciopeladost is. Dél-amerikai rockzene, sajátos hangokkal, de elsőre semmi különös. Aztán mikor az El Estuche (magyarul kb. tok, borító, csomagolás) című számban elhangzott az a rész, hogy ‘ a 90-60-90 az összesen 240, és ezeknek a számjegyeknek pont ennyi jelentőségük van’, egyszerre szerettem bele a zenéjükbe, a szövegekbe és a gondolkodásmódjukba (ez a dal később a Dirty Dancing 2. című filmnek is betétdala volt). Minden számukat áthatja az a jellegzetes, keserédes latin hangulat, amit nem lehet tanulni – ha nem oda születtél, érteni is csak nagy vonalakban értheted, de már úgy is tud fájni.
Ilyen a mára választott dal is: egy rádióműsorba betelefonálva próbálja megoldani az életét egy asszony, akinek ‘szokványos’ tündérmeseszerű házassága és élete az évek során ‘szokványos’ rémálommá vált iszákos, agresszív, csajozós férje mellett. A klipet nézni különösebben nem érdemes, de a zenéjét hallgatni mindenképp.
http://www.aterciopelados.com/
Aterciopelados: Doctora Corazon
Megkérdezhetem, hogy hol tanultál venezuelai tanártól? :-)
Semmi extra, mikor pár éve intenzíven spanyolul tanultam, egy ideig egy fiatal venezuelai srác is tanított (Magyarországon)
Ja, szóval nem kéttannyelvű gimi vagy ilyesmi ..
Nem, gimnáziumban marokkói meg guineai tanáraim voltak :)
Egyre jobb! :-))
És csak így tovább, mindig a kedvenc zenéimet népszerűsíted! :-)