Megnéztük A kis kedvencek titkos életét (kritika)

Gyerekeken teszteltük az idei nyár legígéretesebb animációs filmjét. Igazi mese és tényleg gyerekeknek szól! Ne hagyjátok ki!

Vasárnap délelőtt arra vállalkoztunk, hogy családilag teszteljük A kis kedvencek titkos életét. Nem volt kockázatok nélküli vállalás, mert Dani csak 3,5 éves , így a legszigorúbb filmkritikus: ha elunja a filmet, azt látványosan közli és semmilyen magyarázkodás nem érdekli. Itt kell megjegyeznem, hogy a film “hat éven aluliak számára nem ajánlott”, még akkor sem, ha Danit a másfél óra alatt folyamatosan lekötötte. Mondjuk, arra számítottam, hogy kutyákkal és macskákkal nem lehet Daninál hibázni, de láttam már egy jó ötletből borzalmas filmet (Kisvuk). A majdnem 8 éves Zsombi egészen más rétegét “olvasta” a filmnek: örült a happy endnek. Egészen pontosan annak a happy endnek, amit én túlságosan cukormázasnak találtam. A férjem egy “jó volt“-tal nyugtázta a filmet, de hallottam, hogy sokszor jóízűen nevetett. A film előtt több dolog miatt aggódtam:

• Leginkább azért mert nagyon, nagyon, nagyon vártam ezt a filmet. Viccesek voltak az előzetesek és a filmklipek, de nem ez lett volna az első eset, amikor az összes puskaport ellőtték volna a felvezetés során és a film végül csalódást okozott.
• De ha félretettem pesszimista énemet, akkor is ott volt az “édes”, fehér nyuszi, ami igazán (igazán nagyon) gonosznak tűnt. Már-már betegesen.
• Az IMDb-s 6,8-as értékelés nem egy “szuper”, hanem egy “elmegy” film ígérete.

Csak meg nem értett (vén) filmkritikusok húzhatták le a filmet. Mert A kis kedvencek titkos élete egy tökéletes film. Nem próbál meg egyszerre a gyerekekhez és a felnőttekhez szólni, hanem a gyerekeknek készült. Végig a gyerekekhez beszél és éppen ezért egy pillanatra se veszíti el a figyelmüket. Nincsenek apukákat, anyukákat célzó kiszólások, mégis akadnak poénok, amelyeken felnőttként is nagyot lehet nevetni. Végig vicces és az előzetesben mutatott poénokra rá tud tenni még egy lapáttal. Az a bizonyos nagyon dühös fehér nyúl pedig csak egy szeretetre vágyó kisállat és a film végére a dühe is elfogy. A “Gru mögött álló emberek” itt is jól mérték ki a meséhez szükséges gonoszságot és a cukiságot. A történet három szálon fut. Max a főszereplő, aki új “tesót” kap, majd mind a ketten elvesznek New Yorkban. Nem mellékesen összetűzésbe kerülnek a dühös fehér nyúllal is, így egyszerre menekülnek és keresik a haza vezető utat. A fanyalgók mondhatják, hogy nincs ebben semmi újdonság és részben igazuk is van. A kis kedvencek titkos élete nem akar mesei forradalmat csinálni. A jól bevált mesei fordulatokat ötvözi remekül és olyan karakterekkel, amelyeket csak imádni lehet. Ebben a filmben, mindenki emlékezetes és minden házi kedvencet csak imádni lehet. Akkor is, ha végtelenül naiv, ha kimondottan otromba, meglehetősen nagyképű vagy reménytelenül szerelmes. Maxet ugyanis nem hagyják magukra a barátai, hanem egy harcias csaj vezetésével megpróbálják felkutatni. A szerelem itt nem olyan drámai, mint egy brazil szappanoperában, hanem olyan szégyellős, tapogatózó, mint az alsósok között. Felnőtt szemmel ez is esetlen, felszínes, de azoknak a gyerekeknek, akik éppen ebben a cipőben járnak, telibe talál. Ráadásul A kis kedvencek titkos élete olyan film, amely digitális bennszülött gyerekeinknek megmutatja a mozi varázsát: a 3D-s megoldások lélegzetelállítóak és a széles vászon valóban lenyűgözi a youtube-generációt. Biztos helye van “a legjobb nyári élményem” fogalmazásokban!