Érettségi után rengeteg Kispál koncerten voltam. Megint végtelenített dalok zümmögnek a fejemben. 3 kedvenc zene tőlük.
Bahnhof, Székesfehérvár. Közel a színpadhoz. “Ugye-ugye összeszorul a szíved. Ugye-ugye össze szorul a szád.” Naphoz Holddal, Föld kaland ilyesmi…, Ágy asztal tévé.
“És a végén mindenki összeáll egy képpé… itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót.”
Első lemez, első dal: Lefekszem a hóba
Autók a tenger felé
Ez már a Sika, kasza, léc-ről a kedvenc:
Ráadás pedig: De szeretnék…
Meg nem ertett tinedzserkent mindenhova ezt firkaltam: “Lenyeltem egy ketforintost hogy telefonaljak a maganyomba.” Aztan eleg sok emlekem kezdett el kapcsolodni a Kispalhoz: Elso koncert amire egyedul elmehettem, elso szerelmes csok, az elso egyuttlet, elso reszegseg. (mindegyikhez kulon szam kapcsolodik) De ahogy a ketforintost is kivontak es a tinedzser evek is elmultak nalam ugy a Kispal is kezdett kopni. Reszemrol respect nekik, hogy melton tudtak tavozni. Csak azt sajnalom hogy nem voltam ott. Bar az elso utolso-koncert megiscsak hulyen hangzana.