Lelkesen utálom a Valentin napot, de a film nagyon jó.
A recept ugyanaz, mint a Love Actuallyban. Végy sok ismert színészt és sok apró történettel mesélj a szerelemről. A Valentin nap (Valentine’s Day) szerkezetileg tökéletes koppintása az Igazából szerelemnek (Love Actuallynak), még a szerelmes kiskölyök is feltűnik, igaz most nem hirtelenszőke, hanem sötétszőke…
De talán így, egy adott sablon szerint, sokkal nehezebb jó és eredeti filmet csinálni. Olyat, amely láttán nem emlegeti pátosszal a nagy elődöt és amire nem fanyalog a néző.
És az biztos, hogy a legnagyobb Valentin nap gyűlölők se fanyalognak a film láttán, hiszen csak annyira kapcsolódik a “szerelmesek ünnepéhez”, hogy február 14-én játszódik. Az év legsziruposabb napján, sok savanyú meglepetéssel…
A Valentin nap jó limonádé, picit fanyar, picit édes, friss, könnyű, felkavaró és nevettető, éppen olyan jó, mint amilyen a Love Actually. Jók a színészek, jók a történetek és jó a csattanó. (A vége főcím alatt futó bakik meg felteszik a pontot az i-re.) Egészen más film, pedig ugyanúgy a szerelemről és a szerelmi gyötrődésekről szól. Arról, hogy a szerelem néha bonyolult és olykor mi magunk még bonyolultabbá tesszük.
Garry Marshall rendező legismertebb filmje a Pretty Woman és most megint Julia Roberts-szel dolgozott együtt. De szerepel a filmben fél Hollywood: Jessica Biel, Anne Hathaway, Bradley Cooper, Jessica Alba, Ashton Kutcher, Jennifer Garner, Jamie Foxx, Patrick Dempsey, Queen Latifah, Shirley MacLaine, Hector Elizondo és Taylor Lautner is.
Hát nem tudom…én konkrétan unatkoztam ma ezen a filmen :((
nyomában sincs az Igazából szerelemnek, szerintem.
Viszont a Kilenc, na az teljesen lenyűgözött! :-)
Sajna én is csalódtam, pedig bevallom hogy a posztod miatt mertem elmenni megnézni.
Az első fele még csak-csak elment, de én a bakiparádét már meg sem vártam, annyi rágógumi ízű
klisét csattogtattak el, amennyit az amcsiktól elvárhatunk. A vonóshármas felbukkanása az ajtóban az egymásra találás közben, a szerelmes
kisfiú mesterkélt nyafogásai, a táncika a filmvászon előtt (és utána a kollektív taps, pfff), és hogy végül kivétel nélkül mindenki boldogságra talál… hát ebben sem
okozott meglepetést Hollywood. A Love Actuallyben elhittem az érzelmeket, ez viszont mind-mind mű és elcsépelt volt, jó hogy nem a pasimat vittem :-))
Kezd lelkiismeret furdalásom lenni. Minimális elvárással ültem be a filmre, nagyon jókat nevettem és tetszett. (Lehet, hogy heves önkritikát kell gyakorolnom, mert egyre jobban szeretem a könnyű, romantikus filmeket. :) )
Vigyázz Myreille, mert ha így folytatod, rövidesen a valentin napot is elkezded ünnepelni! :)