Köszönjük az érdeklődést, Bódog remekül van, csak szörnyen lefoglalja mostanában a vadászat.
Nem, nem lett belőle vadászkutya, és felmenői közül az agarakat is nyugodtan kizárhatjuk. De azért vadászgat a maga módján, ami kívülről szemlélve igencsak vicces.
Talán volt már szó róla, hogy a falusi házunkhoz hatalmas udvar, kert és föld is tartozik, körülkerítve sincs igazán. Ez pedig azt jelenti, hogy Bódognak szabad kijárása, minden más állatnak pedig szabad bejárása van a portára. Arról is meséltem már, hogy Bódog mindenféle lényt játszótársnak tekint, kíváncsiságból ered a nyomukba, semmiféle ártó szándék nem forog a méretes fejében. A fürge macskák után két métert lohol, a rókával csak messziről vizslatják egymást, a fácánra meg akkor se rezzen rá, ha az ezer decibellel üvöltve szalad végig az udvaron. Ezért is volt fura elsőre az az aktivitás, amit Bódog az őzekkel szemben tanúsított.
A bambik általában alkonyattájt jelennek meg kisebb csoportokban a több száz méter hosszan elnyúló földünkön, amely egyébként további kilométerekben folytatódik, csak az már nem a miénk. Sétálgattunk Bódoggal, ellenőriztük a növekvő búzát, a legelő bambik nyugodtan ácsorogtak, Bódog, az éber pedig észre se vette őket. Aztán egyszer csak úgy fordult a szél, hogy az őzek futásnak eredtek, és erre már Bódog is felfigyelt. Nézte egy darabig az ugrabugrálva távolodó bambik fehér fenekét, majd ő is nekiiramodott, tőle meglepő tempóban. Kíváncsian vártam a végkifejletet, tudván, hogy Bódog nem egy gyorsvonat, de végül nem ezért nem fogott őzet. Kergette a vadat jó ideig, mikor ismeretlen okból az őz hirtelen megtorpant. És erre az én fenevad kutyám úgy gondolta, hogy a tisztesség nevében neki is meg kell állnia. Amint újra nekiindult az őz, Bódog is belendült. Fogalmam sincs, meddig bírta volna szuflával a meg-megszakított kergetőzést, mert visszahívtam, mikor kezdett lefutni a horizontról, de jó sokáig tartott, míg lógó nyelvvel, zsákmány nélkül visszatért.
Van tehát egy fair play-díjas kutyánk, de ha rajta múlik, nyúlpörkölt, fácánleves és őzsült sose kerül az asztalunkra.
Mi újság Bódogéknál?? Ez a kérdés fogalmazódott meg ma reggel bennem. Szerettem olvasni róla.
Bódog köszöni az érdeklődést, remekül van :) (bár most épp megint van rajta egy kis szőrfolytonossági hiány, de már gyógyul). Falusi kutya már bő egy éve, lett egy vele egyforma színű, félszemű “féltestvére” (az csíkosabb és macskább), és nagyon nagy haverságban élvezik a nagy tereket. Vannak új történetei persze, nem is tudom, miért maradtak abba a beszámolók, valahogy így alakult. De nem kizárt, hogy újra krónikás leszek ;)
Köszönöm a beszámolót, én örülnék ha folytatódna, szerintem vannak így mások is ezzel…
Ha mégsem, azért én időnként rákérdezek, kíváncsiságból, meg mert a kutyák nekem….