Legkésőbb reggel, de inkább napokkal korábban meg szoktam tervezni, hogy mit adok a gyerekeknek enni reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonnára és vacsorára, majd kicsit nagyobb adagot főzök és ezeket esszük mi is. A mai vacsora azonban még délben is nagy kérdőjel volt, nem volt ötletem és kedvem se a főzéshez. Aztán a délután folyamán elhangzott a bűvös gyümölcsrizs szó, ami kellemesen kattogott vagy másfél órát a fejemben, és az oviból hazafelé kitaláltam, hogy tejberizst csinálok almás-narancsos-fahéjas szósszal. Mivel ez olyan étel, ami a kamrapolcról bármikor megfőzhető, ráadásul a téli narancsszezon is beindult, már kész is a vacsora és a házat isteni illatok töltik be.
