Minden nehézség ellenére örülök, hogy ez az én életem. Nincs annál jobb, ha reggelente három férfi között ébredek…

Egészen vállalhatatlannak tűnt a vágy, hogy én februárban mákos bejglit ennék, de a védőnő felmentést adott. Kecsegtet a tavasz!

 Zsombor mindig és újra elkápráztat. Megint egyik pillanatról a másikra változott, újabb köteleket vágott el, de még mindig én vagyok a szerelme.

    Egyre gyakrabban írom úgy alá a leveleket, hogy Miri és a fiúk. Dani éppen ma 3 hónapos, Zsombor pedig pár nap múlva lesz 4,5 éves.

 A lyukas szívről szívbemarkoló híreket kaptunk év elején. Rengeteg dolog átértékelődött bennem. Félelmetes, mennyit tanulok a fiaimtól.

Hat hét azzal telt, hogy valaki beteg volt, én pedig rendszeresen kialvatlan. Na jó, öt hét volt kegyetlen, a hatodik már jó és napról napra jobb. “A végtelenbe és tovább!”

Több részletben írt történet papír fecnikről, beteg gyerekekről és egy szétcsúszott, majd lenyugodott anyáról. Az élet nehéz, de szép…

Két hét, amelynek elejét már elfelejtettem és sohasem akarok rá emlékezni, a többit viszont jól meg akarom jegyezni. Dani megjött, jöhet a Mikulás és a karácsony.

Zsombor minden korszakát másért szeretem, most éppen az eszével, a kedvességével és a hibátlan logikájával nyűgöz le.

Néha elfelejtem, hogy terhes vagyok. Szerencsére, a legtöbben a köszönés után emlékeztetnek rá “Úristen, mekkora a hasad!” felkiáltással.

Fejezet, amelyben megtudjuk, hogy a kisfiú fejét kék cérnával stoppolják, a nyúl fülét viszont pirossal és Zsombor 4 éves lett.

Történet arról, hogy mégse vagyok olyan kemény csaj, mint hittem, és arról, hogy a gyerekem álmait nem is én váltom valóra.