Az ültetés nem volt izgalmas, a bő egy heti várakozás annál inkább.
Kibújtak az első hajtások, megjelentek az első sziklevelek. Már most zamatos San Marzano paradicsomokat vizionálok. Régen a nagyszüleimnél mindig volt Lucullus paradicsom, amit gyanúm szerint csak miattam neveltek, mert befőzéshez nem volt az igazi, viszont enni, a legjobb volt.
Gyerekkoromban nem gondoltam, hogy felnőtt fejjel majd mi mindent meg nem adnék és mire nem vetemednék – mondjuk vetemedésnek számít a magról nevelt paradicsompalánta is -, csakhogy valamit visszaidézzek azokból a nyarakból, amikor 3-4 féle paradicsom közül választottunk a kertben.
A történet tél végén kezdődött, amikor megvettem a magokat. – Nagyanyám bezzeg ősszel, az ablakpárkányon szárította a magokat, amelyeket tél végén kimosott tejfölös pohárba ültetett, majd onnan a fólia sátorba, majd ki a szabadba. – Bő egy hete elvetettem a magokat. Belvárosi hobbikertészként azonnal szembesültem a problémával, a helyhiánnyal. Úgy se kel ki mind felkiáltással egy nagyobb cserépbe vetettem el a magokat. Pesszimizmusom ellenére naponta locsoltam a földbe rejtett magokat.
Ma meglódultak a csírák, lehet hogy lesz belőlük paradicsom…
