Három nap, három város: Szeged

Szeged lassan csábít el, de egy életre rabul ejt. Története kétszer kezdődik, egyszer 1719-ben, amikor szabad királyi város rangot kap, majd 1879-ben a nagy árvíz után. A harmadik nap, Kecskemét és Mórahalom után, Szeged, és a város felfedezését vagy kezdeni, vagy zárni a Szent István téren álló víztoronnyal kell. A 100 éve működő és látogatható víztorony remek kilátó és egyben apró múzeum gyönyörű, színes szódásüvegekkel. Őrülten sokat kell lépcsőzni a legfelső szintig, de megéri, mert a panoráma gyönyörű.

Megoszlanak a vélemények, hogy a szegedi Új zsinagóga hányadik helyet foglal el a legszebb zsinagógáinak listáján – az elsők között tartják számon -, de abban mindenki egyetért, hogy felejthetetlen. Kívülről hatalmas fák rejtik és ölelik, belül pedig az elefántcsont fehér-kék-arany díszítés és a Róth Miksa műhelyében készült színes üvegablakok kápráztatják a szemet és simogatják a lelket. Minden apró részletében felfedezhető a gondos munka, a szeretet és a tisztelet. Engem legjobban a kupolabelső – amely a világot szimbolizálja – és annak csodás kéksége nyűgözött le. A kupola alján, a kupolát a falakkal összekötő részen, négy héber szó olvasható, ezek a erkölcsi lét alappillérei: a Tóra, a munka és az emberszeretet. Maga a kupola is rengeteg szimbólumot rejt: a 24 oszlop, a nap 24 órájára, a csipkebokor virágai a kinyilatkoztatásra, a csillagos sötétülő kék falfestés a végtelenre utal, a kupola közepén pedig a Dávid látható.

A Fogadalmi templomot – igen, ahogy a nevéből adódik – fogadalomból építették. A legnagyobb és legpusztítóbb árvíz 1879. március 12-én öntötte el Szegedet. Az árvíz akkori szintjét egy márványtábla még ma is őrzi az egyik ház lábazatán. Természetesen, akkor nem bokáig ért a víz, hanem az árvíz után egy új város épült fel. Elbontották a szegedi várat és abból építették fel a belvárost, ekkor alakult ki a város körutas, sugaras szerkezete. A pusztító árvíz hírére egész Európa megmozdult: a körút azoknak a városoknak a nevét viseli, amelyek a legnagyobb adományokkal támogatták Szeged újjáépítését.

1880-ban a városatyák elhatároztak, hogyha Szeged újjáépül, templomot építenek. A templom építését végül csak 1913-ban kezdték el. A dóm és a körülötte lévő tér mára Szeged jelképévé vált. A térnek nem csak az az érdekessége, hogy az árkádok alatt 105 szoborból álló Nemzeti emlékcsarnok kapott helyet, hanem hogy a tér a velencei Szent Márk térrel azonos méretű, 12.000 négyzetméter.

Az árvíz után Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján építették újjá a városházát. Ők ahhoz a trükkhöz folyamodtak, hogy a tornyot áthelyezték, így elég tér keletkezett egy kétszintes díszteremhez. A teremet a mai napig használják (itt ülésezik a közgyűlés) és egyik érdekessége, hogy a két 30-30 égős csillár eredeti. (Írd fel a naptáradba, hogy minden évben a Kulturális Örökség Napján idegenvezetéssel fedezhető fel a szegedi városháza!) Tudtad, hogy Szeged címerében a kék-szürke csíkok a Tiszát és a Marost jelképezik? 1883 október 15-én Ferenc József jelenlétében adták át, aki az árvíz után azt mondta, hogy “Szeged szebb lesz, mint volt.” Hogy a királyi láb ne kelljen az utca kövéhez érnie a királyi szállás és a városháza között megépítették a Lendületes átjáró hidat. Mivel az átjáró nagyon hasonlít a velencei Sóhajok hídjára, ezért a szegediek gyakran így emlegetik. A híd másik legendája, hogy régen az adóhivatalba mentek az emberek ezen a hídon át és sóhajtozta, hogy mennyit kell fizetniük. Valószínűleg Lechner és Pártos is sóhajtozott, amikor ez a váratlan beruházás felmerült, mert az átjáróhíd elvitte a díszítésre szánt pénz és csak 4-5 év múlva lett rá keret. Szegeden nagyon jó sétálni, a Széchenyi tér egy hatalmas park, jó ott megállni, megpihenni, nézni a fákat, a Kárász utca, Klauzál tér, Dugonics tér és az Aradi vértanúk tere kihagyhatatlan, akárcsak a fagyi az Acappella cukrászdában, de én legjobban az apró “szegedi” üzeneteket szerettem: A szegedi nap nem lenne igazi múzeumok nélkül. A Móra Ferenc Múzeum (Szeged, Roosevelt tér 1-3.) homlokzatán nagy betűkkel hirdeti, hogy “A közművelődésnek” és az állandó kiállítások közül az egyik legizgalmasabb a várostörténeti kiállítás. A Fekete ház (Szeged, Somogyi utca 13.) a késő klasszicista építészet egyik legimpozánsabb épülete, Hild József tervezte. Nevét sötétszürke vakolatáról kapta. Ma kiállítótér és amikor megtudtam, hogy időszaki kiállításban az Örkény 100+1 szerepel egyszerre lettem boldog és bánatos. Örkényt nem lehet kiállítani, dohogtam, de hajtott a kíváncsiság. És végül remekül szórakoztam: humoros, groteszk, elgondolkoztató és élvezetes. Nézzétek meg ti is! Köszönöm mindenkinek Szegeden a vendéglátást és a sok-sok történetet a városról!