Gyűjtöm a világítótornyokat, egyszerűen mert szeretem őket. Azt, ahogy kinéznek, és azt, amit nekem jelentenek.
A világítótorony az utolsó pont a szárazföld és a végtelen között. Utat mutat. Reményt ad. Egyszerre hív a szabadságba és a biztonságba. És közben ott áll erősen, rendíthetetlenül, bárhogy támadja a szél, bárhogy csapkodják a hullámok.
Vár még rám pár világítótorony a világban, de néhány kedvencem már van.
Szia!
Norvégiában nyaraltam és fotóztam világítótornyot, mert nekem is a kedvenceim! Ha esetleg megadod az e-mail címedet szívesen elküldöm neked a fotókat. :-)
Kiki
Kedves Vidra!
Találtam neked egy nagyon klassz oldalt, szerintem neked tetszeni fog.
Nagyon érdekes fotók, régi, elhagyatott épületekről, repülőgépekről, gyárakról, szobrokról, iskolákról stb.
Van világítótornyos is!
Jól el lehet gombászni itt:
http://www.artificialowl.net/2008/10/abandoned-smallpox-hospital-roosevelt.html
Pusz
Mariann
Hű, köszönöm szépen, ezek nagyok jók, nem ismertem az oldalt.
Így elsőre az egyik kedvencem a dániai világítótorony – mintha valami sivatagban lenne.
De meglep, hogy Magyarországról nincs fent fotó, van itt is bőven fotóznivaló, csak ami helyeket én ismerek Budapesten, már az se kevés.
Nagyon szívesen, örülök, hogy társra találtam a mániáimban.
Némelyik kép nyugodt és gyönyörű, némelyik pusztán érdekes, van amelyik torokszorítóan lehangoló.
Javasolni kéne tényleg, hogy ide jöjjön fotózni, tényleg meglepődnének külhonban mennyi felénk a “nyersanyag”.