– Olvastad valahol ezt a köret receptet vagy te találtad ki? – szegezte nekem az uram a kérdést. Mielőtt válaszoltam volna, érdeklődtem, hogy talán nem ízlik neki, de megnyugtatott. – Meglehetősen jó.
Egyszerű ötlettel éltem, szerintem nincs benne semmi nagy trükk, de emberem annyira dicsérte és el is fogyott az utolsó morzsáig – ezért kép sem lett -, hogy muszáj lejegyeznem.
Zöldségért férfit én még nem láttam így lelkesedni.
Amint felreppent a hír, hogy Sophie Kinsella Egy boltkóros naplója legújabb kiadásából lemaradt az utolsó három fejezet, felhívtam a Kelly kiadót. Nem csak a kíváncsiságom hajtott, hanem a szakmai érdeklődés is. (Már láttam a filmet, igen kellemes, ajánlom.) Lehet, hogy menthetetlenül naiv vagyok, de egyszerűen nem tudtam elképzelni azt a helyzetet, hogy a kiadó költségminimalizálás címen lehagyja a könyv végét. Most már tudom, mi történt. Az Egy boltkóros naplójának legújabb kiadása igazán kacifántos, könyvritkaságok szoktak ilyen kusza vajúdásból születni.
