Arkhimédészi pont

Myreille

csorgolumulead

Csörgő Attila úgy bontja darabjaira a világot, hogy egészen furcsa dolgok derülnek ki a dolgok lényegéről. A narancshámozás visszatérő téma.

Csörgő Attila megérdemelten írhatja névjegykártyájára, hogy képzőművész, viszont szerintem találóbban illik rá a gondolkodó jelző. Alkotásaiban nyoma sincs az önkifejezési vágynak vagy a szépség keresésének, őt egyszerűen a világ érdekli. Meghámozza és kiteríti az üveget, az almát, a kockát, mint egy narancsot, a narancs felszínére illeszti a fényképet vagy azt vizsgálja, hogy narancs jellegű gömbök képesek-e lebegni. Kicsit sem túlzás őt Leonardo da Vinci-hez hasonlítani.

Csörgőt Attila ugyanúgy megihleti a fizika, mint az irodalom. A Görbült terek szekcióban a sík és a tér összefüggéseit, a mozgás és a fény sajátosságait kutatja. A Ferde víz fotó átverésnek tűnik, mert megszoktuk, hogy ha az asztalon áll két pohár, akkor a pohárban lévő víz felszíne párhuzamos az asztal lapjával. Azonban a Ferde víz fotón nem ezt látjuk. A kiszakított időpillanatban, azaz a fotón, nem látszik, hogy a poharakat és a fényképezőgépet egy forgó asztalra rögzítette, a többi pedig fizika. A Maelström projektet pedig az irodalom ihlette, azon belül is E. A. Poe A Maelström poklában című elbeszélése. a Maelström egy mindent elnyelő, hatalmas, ébenfekete tengeri örvény Norvégia partjainál. A Maelström projekt látszólag egy hordó 45 liter motorolajjal. A vízszintes felszín a bekapcsolás után egyre mélyebbé és homorúbbá válik, a sötét motorolaj tükröződik és szinte elnyeli az embert.

A gondolat, az észjárás, a világ leképezése, lélegzetelállító. Hiszen nekünk is minden rendelkezésre állna a sufniban, de csak Csörgő Attila tudja a pálcikákat, villanymotort, anyacsavarokat és fonalakat Időképek – Időszobrokká rendezni. Vagy ő csinál szennyvízcsőből fényképezőgépet készíteni. Csörgő Attila több fényképezőgépet is épített. Egyszerre mutatja meg, hogy milyen a fél égbolt – a fényképezés lassú, tiszta időben akár 4 óráig is eltarthat – vagy Möbius-tér cím alatt olyan fényképeket készít, mint a híres Möbius-szalag, de attól se retten vissza, hogy rengeteg tükörrel egy Fotólabirintust építsen és a világító dobókocka 6 oldalának mozgását egyszerre fényképezze.

Megforgatja a fémpálcákat, pohár lesz. Időkereket készít, amelynek egyik részén jobbra, másikon balra haladnak a küllők, de vannak a keréknek olyan részei is, ahol állni látjuk a küllőket. Megvilágítja a pergő homokot és kockák, gúlák lebegnek az éjfekete teremben. Semmi sem varázslat, minden lenyűgöző fizika és matematika.

Csörgő Attila 1965-ben született és sokan az egyik legérdekesebb kortárs alkotóművésznek tartják tudományos alapokon álló, matematikai, fizikai és filozófiai problémákat boncolgató, ironikus, játékos, döntően saját kezűleg készített művei miatt.

Tanulmányai szempontjából pályája klasszikusnak mondható. Bár már gyerekkorában imádott és tudott is rajzolni, a fa építőkockákhoz való vonzódása sejtetett valamit a végállomást illetően, amelyhez hosszú és változatos út vezetett. Gimnazista éveiben az Újpesti miliő eléggé meghatározta orientációját; kedvenc könyvéhez Jack Kerouac Útonjához készített illusztrációkat. Érettségi után rajztanára irányította a Dekoratőr iskolába, ahol találkozása Tolvaly Ernővel és a festő szakkörrel meghatározó fordulatot jelentett az életében, hiszen ennek hatására jelentkezett a Képzőművészeti Egyetemre. 1992-ben diplomázott festő szakon. 1993-ban egy évig tanult szobrásznak Hollandiában, aztán 1994-ben másoddiplomázott intermédia szakon, de ez az év meghozta az első komoly szakmai sikert is: a meghívást a Sao Paolo-i Biennáléra. Jelenléte a nemzetközi képzőművészeti színtéren nagymértékben köszönhető találkozásának Gregor Podnarral, aki 2003-ban megalapította a saját galériáját és a mai napig képviseli Csörgő Attilát. 2008-ban Csörgő Attilát megnyerte a kétévente odaítélt Nam June Paik díjat.

Csörgő Attila alkotásai magán- és múzeumi gyűjteményben találhatók és most a Ludwig Múzeum az elmúlt 20 év alkotásaiból állította össze a kiállítást, amely három fő szegmensre osztható: a Görbült terek, a Hámozott terek, Időképek– időszobrok alfejezetekre, melyek mozgásproblémákkal, átváltozással, a tér lehetséges megjelenítéseinek módozataival foglalkoznak. A munkák mechanikus és sokszor vállaltan esetleges jellegéből adódóan ez az egyik legnehezebben installálható kiállítás, amit aprólékos munkával épített a múzeum a művésszel közösen, hogy aztán látványos, az érzékeinket megtréfáló, többször leginkább varázslatnak tűnő projekteket mutassunk be a múzeumi terekben. Munkáit minden esetben hosszú előtanulmány előzi meg, maga az alkotómunka egy lassú, kifejezetten körülményes, problémákkal és megoldandó kérdésekkel teli inspiratív lelkiállapot, amely sokszor kimerítő fizikai munkával párosul. A kiállításon bemutatott munkák mindegyikére általánosan elmondható, hogy a homályos, intuitív kezdetet követően alakul ki a konkrét forma és az elmélet is. A legérdekesebb ugyanakkor – a művész elmondása szerint – a kettő közötti kísérletezős kerülő utak keresése, amikor több párhozamosan futó elmélettel és lehetősséggel eljátszva bíbelődik a munkákkal, és aztán figyelve a játékos karakter megtartására, ezt az örömet végül megoszthatja másokkal. A teljesen változó minőségű hétköznapi tárgyakból összerakott munkákat egy olyan elméleti–geometriai– fizikai–matematikai háló tartja össze, amelynek a segítségével komplexen mutatja be a világ bizonyos szegmenseinek a jelenségeit úgy, ahogy a köznapokban nem gondolunk rájuk. A művek közben szórakoztatnak és elgondolkodtatnak is egyszerre.

Csörgő Attila budapesti kiállítása az első állomása egy nemzetközi kiállítás-sorozatnak: 2010-ben és 2011-ben a projekt társintézményeiben, a Mudam Luxemburgban és a Hamburger Kunsthalle-ban lesz látható majd a válogatás.

Csörgő Attila – Arkhimédészi pont
2009. október 30. – 2010. január 24.
Ludwig Múzeum

Csörgő Attila web

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Egy hozzászólás a “Arkhimédészi pont” című cikkhez.

  1. kati szerint:

    Érdekes!:) Egész nap fizikát kellett volna tanulnom, de csak ímmel-ámmal ment…Most megjött a kedvem!:)

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra