Halhatatlan Olympia – az összeollózott festmény

Myreille

Mostanság Mark Lang az a festő, aki a legnagyobb hatással van rám. Collaborative Fiction című festménye zseniális mind témájában, mind ötletében.

 

Mark Lang szellemességére nem tudok ráunni, remélem, egyszer teljes valójukban láthatom a képeit. Collaborative Fiction című festménye pedig a kedvencem. Nem csak a kép témája miatt, amely örök és elnyűhetetlen, és pontos képet mutat a női lélekről, hanem a festményben felhasznált nagy hírű elődök művei miatt is. Mark Lang ebben a festményében a múlt megörökített pillanatait úgy sűrítette egy vászonra, ahogy akár meg is történhetett volna…

Mark Lang: Collaborative Fiction (oil on canvas 48”x 60”, 2008) (fotó: marklang.ca)

A collaborative fiction kifejezés az irodalomból ismert és akkor használják, amikor több szerző együtt alakítja a történet folyását.  Mark Lang Collaborative Fiction című festménye nem egyszerűen egy festmény werkfestménye, amelyet Manet Olimpia című alkotása köré képzelt el, hanem apró részletekből összeállított zseniális koncepció. Aki végigjárta a világ legnagyobb képtárait, felismerheti a részleteket… Az eredeti kép, amely köré festette a többi részletet és ami mögé nézett Mark Lang, Édouard Manet: Olympia-ja, amely a Musée d’Orsay-ban látható.

Édouard Manet művészi útkeresése során 1863-ban festette meg a szerelem istennőjét, a saját Vénuszát, Olympia-t, amelyet 1865-ben mutatott be és azonnal botrányt lett belőle. A műkritikusok szakmai kifogásokat emeltek, pedig Manet művészetében mérföldkő az Olympia: a színeket nem állandóként kezelte, hanem fény és páraviszonyoktól függő változóként, sötét aláfestés helyett inkább a színekkel játszott és így ért el kontrasztokat, adott szinte tapintható lágyságot kelméknek. A közönséget ezzel szemben a kép erkölcstelensége háborította fel, hogy a szerelem istennőjét egyszerűen prostituálta a festő és megszentségtelenítette.

Mai szemmel azonban gyönyörű a festmény és rejtélyes.

Édouard Manet: Olympia (1863, Musée d’Orsay, Paris, 130.5 cm × 190 cm (51.4 in × 74.8 in))

Az Olympia aktmodellje ugyanaz a Victorine Louise Meurend, akiről a szintén nagy botrányt kavart Manet kép, a Ebéd a szabadban (Le déjeuner sur l’herbe) című kép előterében kalapos urak társaságában ülő mezítelen nőt festette. Victoriene Meurend azonban nem csak Manet-nak állt modellt, Edgar Degas is készített róla rajzokat és az egyiken éppen abban a pózban látható, amelyen Mark Lang festményén.

Edgar Degas: Standing nude (fotó: edgar-degas.org)

De maga Manet alakja is egy Degas rajzról köszön vissza a Collaborative Fiction festményen.

Edgar Degas: Study for a portrait of Édouard Manet (fotó: edgar-degas.org)

Mark Lang azonban olyan apró részletekre is figyelt, mint Olympia lábán a papucs – Lang képén olyan precízen áll az ágy mellett, mintha valaki kibújt volna belőle, mielőtt ágyba szállt volna, viszont az ágy üres és ez ugyanolyan disszonancia, mint Manet képén az ágyban heverő nő lábán a papuccsal. És ott a  fekete macska, amely az eredeti Manet kép egyik legfurcsább és legtitkosabb része: mit keres az ágy végén a macska…

A falon, félig takarásban, díszes, aranyozott keretben egy Manet festmény lóg, ami amúgy a Musée d’Orsay falán lóg.

Edouard Manet: Branche de pivoines blanches et sécateur (1864, Musée d’Orsay, Paris)

Mark Lang>>

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra