Hantai: a festő, aki összegyűrte a vásznat

Myreille

A Ludwig Múzeumban nyílt retrospektív kiállítás Hantai Simon (1922-2008) életművéből, ez a világhírű festő első önálló hazai tárlata.

hantai02

Hantai Simon: Fehér, 1973, akril, vászon © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum. Fotó: Rosta József

A Kortárs Hantairól szóló része és a Pompidou-központban 2013-ban megrendezett életmű kiállítás után a Ludwig Múzeum Hantai kiállítása űrt hagy: jelentős alkotások hiányoznak, ám ettől függetlenül meg kell nézni.

Hantai Simon 1922-ben született Bián. (Később a falu egyesült egy másikkal és létrejött a ma ismert Biatorbágy.) A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait és még főiskolásként készítette az első jelentős, nagyméretű festményét az Életörömöt (1946), amely szimbolikájában már-már giccsesen direkt, mégis benne van az útkeresés, a bátorság és az öntörvényűség, amely a festő egész életét jellemezte.

hantai00_eletorom_reszlet

Hantai Simon: Életöröm című festményének részlete, amelyen önmaga néz vissza és háttal áll a festmény központi jelenetének. Korai munkái még figurális képek, amelyek átjár a világ és önmaga definiálása és az erős szimbólumok.

1948-ban feleségével, a szintén festő Biró Zsuzsával, Párizsba emigrált, majd 1953-ban ott ismerkedett meg André Bretonnal. Konkrétan Breton lábtörlőjén hagyta egy festményét, amelyet később a Galerie l’Étoile Scellée-ben látott viszont. Breton miatt szürrealista művészek közé került és ez a hatás alkotásain is jelentkezett. Erőteljes színvilágú vásznai lázálmok fantasztikus lényekkel, organikus formákkal, biomorf alakzatokkal. Műfaji és technikai kísérleteket folytatott.

hantai01

Hantai Simon: Megdermedt harmat (Rosée solidifiée), 1950-51

hantai01b

Hantai: Megdermedt harmat (Rosée solidifiée), 1950-51 – réslet

1953-ban végül felhagyott a szürrealista képalkotással, a kalligrafikus és a gesztusfestészet irányába indult. Alkotásain nyomon követhető, ahogyan a nagy mozdulatok apró, ám teljes felületet befedő ecsetvonásokká szelídültek. 1958-59-ben két hatalmas festményen dolgozott: reggelente az Écriture Rose-t, este a Galla Placidia-t festette.

A Hantai festmény beszippantja a szemlélőt, olyan közel húzza, hogy minden múzeumi etikettet felejtve, az orrok szinte súrolják a képet. A fröccsenő, csorgó festékek, a visszaszedett festék barázdái, az apró ecsetvonások és a hajtogatások élei olyan titkokat rejtenek, amelyeket kutatni kell. Egyszerűen muszáj négyzetcentiről négyzetcentire alaposan megnézni. Majd hátrébb lépni, nézni az egészet és ismét beleveszni a részletekbe. Hantai hintáztat. Húzd meg, ereszd meg, hív és küld minden egyes festményével.

hantai09

Részlet Hantai festményéről

hantai10

Részlet Hantai festményéről

hantai11

Részlet Hantai festményéről

hantai12

Részlet Hantai festményéről

hantai13

Részlet Hantai festményéről

Hantai a hatvanas évektől egy sajátos képkészítési technikát (ún. pliage) dolgozott ki és ezzel forradalmi dolgot művelt a vászonnal és az ecsettel. A vásznat hajtogatja, gyűri, majd megfesti és a végeredmény egy absztrakt minta. A végső kép sok esetben a festőnek ugyanolyan meglepetés, mint a festményt szemlélőnek.

Most nem az számít, amit befestek, hanem az, amit nem: a fehér. A retina csendje. – nyilatkozta Hantai 1973-ban. Ez az út vezet oda, hogy a 80-as évek elején fehérrel fest fehérre.

hantai06

Hantaï Simon: Meun (1968)

hantai07

Hantaï Simon: Meun (1968)

hantai03

Hantai Simon: Études [Etűdök]

hantai05

Hantai Simon: Études [Etűdök]

Az Études sorozatban a vásznakat finoman és egyenletesen gyűrte össze, majd festette be egyetlen színnel. A festett és a nem festett felületek ritmikusan váltakoznak. Érdekesség, hogy a hajtogatás és a festmény kiterjed a teljes vászonra.

Hantai úgy gondolta, hogy ezek a képek nem valók keretbe, ezért csak kerete feszítik és ezért a kép “kifut” a  keret oldalára is.

Hantai 1966-ban lett francia állampolgár és a franciák legalább annyira sajátjuknak tekintik őt, mit mi magyarok. 1982-ben Hantai képviselte Franciaországot a Velencei Biennálén, utána pedig visszavonult. Életének utolsó évtizedeit a nyilvánosságtól elvonultan a művészetnek és a gondolkodásnak, a filozófiának szentelte.

hantai15

Hantaï Simon: Blancs – részlet

“A festészet és a nem-festészet viszonya radikálisan megváltozik, megfordul. A festett többé nem önmagáért van jelen, hanem azért, hogy életre keltse egyben a nem-festettet is.” Hantai Simon

A pliage képek közül a legelsők, a Mariales [Mária-képek], amelyek Mária redőzött köpenyéről  – Mária kitárja köpenyét és mindenkit elfogad – kapták címüket, vibrálóak és gyönyörűek. A meggyűrt, megcsomózott vásznat olajfestékkel festette be, majd száradás után kicsit megnedvesítette és kisimította.

A Blancs sorozatnál – az olajfestéket akrilra – cserélte.

A leghosszabb ideig tartó korszaka a Tabulák, amelyek elkészítése során egyenlő távolságokra megcsomózta a vásznat, felvitte a festéket, majd újra kisimította. A művelet eredményeként négyzetek rajzolódtak ki. Ennél bonyolultabban már nem is lehetne négyzetet festeni, ám a képek nem csupán a négyzetekről szólnak, hanem az összes műveletről, amellyel a festő – szó szerint – megdolgozza a vásznat.

hantai16

Hantai Simon: Tabula – részlet

hantai17

Hantai Simon: Tabula

1994-ben egy korábbi kiállításra készült, gigantikus méretű Tabuláit, kisebb darabokra vágja szét. A korábbi művek szétromolásával létrejött alkotásoknak a Laissées [Maradék] címet adja.

Hantai nagyon tudatosan döntött a visszavonulás mellett és ugyanezzel a rendíthetetlen eltökéltséggel vizsgálta meg festményeit újra és újra. A feldarabolás mellett sok képet elpusztított és voltak olyan alkotásai, amelyeket elásott. Életműve lenyűgöző, érdemes felfedezni most, mert ki tudja, mikor lesz látható legközelebb…

HANTAI kiállítás a Ludwig Múzeumban
2014. május 09 – 2014. augusztus 31.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra