Kitárt karokkal fogadni a vidámságot

Myreille

Horváth Mónika illusztrátor, de táskákat és Mankákat is varr. Interjú a legmankább Mankával.

Dörmögő Dömötör illusztáricó - Horváth Mónika

A Dörmögő Dömötör gyerekkorunk klasszikusa. Hogyan kerültél a címlapjára?

Gyerekkoromban sokat rajzoltam, és sokat olvastam. Állandóan az ágyamon hasaltam egy könyvvel, úgy kellett kizavarni a levegőre. Jóval később rajz-vizuális kommunikáció szakos tanárként végeztem, de sosem akartam tanítani, az illusztráció vonzott igazán. Nagyon szeretek álmodozni, szeretem, ha egy szöveg megérint, és ha varázslatos képeket látok mellette, azonnal beleképzelem magam. Szeretnék olyan szintre fejlődni az illusztrációban, hogy a képeimet látva mások is ezt érezzék. A Dörmögő Dömötör címlap azonban vicces kerülő úton jött. A lap akkori főszerkesztője, Zsoldos Júlia, vett tőlem egy táskát, majd egy kicsit nyomozott, és kiderült, hogy illusztrálok. Tetszett neki a stílusom, és ezután havonta megjelentek a munkáim az újságban.

Dörmögő Dömötör illusztáricó - Horváth Mónika

Miért varr egy illusztrátor táskákat?

Amikor szüleimtől megkaptam a kis hobbivarrógépem, már nagyon érett bennem valami. Nagy adag kreatív energiám maradt akkoriban kihasználatlanul, így amikor elkezdtem varrni, szinte olyan volt, mint egy robbanás. Varrtam pár szatyrot – akkoriban indult a Meska -, és én is meglepődtem, milyen sikerük van. Varrni sohasem tanultam, bár édesanyám férfiszabó és néha bütyköltem a gépet, de a ruhák, amelyeket kislányként a babáimnak varrtam, azok mind kézzel készültek. Kezdetben anyu mutatott pár fontos dolgot, és olykor még most felhívom, hogy mit hogyan kell megvarrni, de alapvetően mintha magától menne a dolog. Természetesen azonnal elkezdtem Burdákat is vásárolni, és vad álmodozásba kezdtem, de hamar beláttam, ez egy szakma, amit évekig kellene tanulni. Azért összehoztam egy-két hordható darabot.

Megszülettek a Mankák is.

Az első Manka 2009 májusában született, egy késő este. Egy kissé koraszülöttként jött világra, de a másodiktól már rendben voltak. Mindig azonos méretben, egyetlen szabásminta alapján készülnek. Éppen egy svéd pályázatra rajzoltam karaktereket, amikor újra felbukkant ugyanaz az alak, amit már korábban is rajzoltam, kicsit textiles szemmel kellett ránézni, és láttam, hogy jól működne három dimenzióban.

Honnan kapta a nevét? Köze van a jicini erdőhöz és Rumcájszhoz?

Nem, semmi köze. Már majdnem készen voltam az elsővel, amikor eszembe jutott, hogy valami név is kellene neki. És ahogy készítettem, nézegettem, egyszerűen nem találtam tökéletesebb nevet. Illik hozzá is, hozzám is.

Horváth Mónika

Babákat nem elég festeni és rajzolni, varrni is kell?

Életemben összefonódott a rajzolás és a varrás, egyikből lépkedek a másikba, sőt, kombinálom is a textilt a papírral. Nagyon szeretem a textil puhaságát mind tapintásra, mind pedig hangulatában egy-egy képen. És azt is szeretem, ahogy egy rajzolt figura szinte életre kel, ahogy kap egy plusz dimenziót.

Az első Mankák válla egészen más, mint a legújabbaknak. Miért változtattál?

Először gombokkal erősítettem a törzshöz a karokat. Nagyon tetszett az a megoldás is, és az “öltözékük” tervezésekor is több lehetőséget adott, de amikor elkezdtem az alvó Mankák készítését, ki kellett találnom valami egyszerűbb megoldást a karok és a test kapcsolódására. Azóta pedig úgy hagytam. Szerintem nagyon jópofa, mert olyanok, mintha minden pillanatban kitárt karokkal közelednének feléd. És ez a mankaság lényege: kitárt karokkal fogadni a vidámságot, élvezni az életet úgy, ahogy van.

Hányféle Manka készült eddig? Varrtál már két egyformát?

Alapvetően kétféle készül, az egyiknek fagyöngy szeme van, ekkor bátrabban használom a rátétdíszítéseket is, pl. gomb, gyöngy, tüll stb., ezek nagyobb gyerekeknek vagy felnőtteknek valóak, a másik csoport az alvó Manka, amiknek hímzett, csukott szemük van. Utóbbiakat a legkisebb korosztály számára készítem, ezeknél ügyelek arra, hogy ne legyen rajtuk semmilyen levehető, lerágható rész. Aztán vannak az altípusok: madaras Manka, francia vokalista Manka, királyfi Manka, erdei Manka, a hófehér angyal Mankák. Van úgy, hogy ugyanolyat kérnek tőlem, mint amit már láttak valahol, de igyekszem mindig rábeszélni az illetőt, hogy legyen rajta valami kis apró változtatás. Nem állnak rendelkezésemre óriási anyagraktárak, tehát megfelelő textil híján sem biztos, hogy tudok ugyanolyat varrni. És ha mindenből van is még itthon, akkor sem biztos, hogy pontosan ugyanolyan sikerül: ez a kézzel készített tárgyak varázsa.

Hogyan lehet egy Manka bajszos és fiú?

Úgy, hogy nem bírtam ki, mert szerintem nagyon vicces egy ilyen pocakos, bajszos királyfi.

És a Frida Manka?

A Frida Kahlo Mankát szerelemből, kikapcsolódásképpen varrtam, nem voltak elvárásaim vele szemben. Nekem is nagyon tetszik, és úgy tervezem, ősszel készítek még néhányat, de nem túl sokat: szeretném, ha egy kicsit kuriózum maradhatna.

Minden Mankának van története?

Némelyiknek, leginkább azoknak, akik egy-egy új típust képviselnek. Amiket megrendelésre varrok, azoké rövidebb. Az egyik kedvenc Mankám – jelenleg az etsyn megvásárolható -, amit magammal vittem Bécsbe egy Florence and the Machine koncertre, őt nagyon szeretem. Vagy a már említett Frida Kahlo, amit pedig elcseréltem az Egyesült Államokba, így közelebb lesz Mexikóhoz, ő például mindig emlékezetes marad számomra. De tervezek még különleges darabokat.

Horváth Mónika blogja a Vattacukorhajú lány>>
Bolt a Meskán és az Etsyn, nem online boltok pedig ahol Mankát lehet találni: Pozsonyi Pagony (Pozsonyi út 26.), Nami bolt (Dolgos u.2.)

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

2 hozzászólás a “Kitárt karokkal fogadni a vidámságot” című cikkhez.

  1. Szil szerint:

    Csodaszépek! és a dobozok a blogon, ha lehet még jobban tetszenek! Gratulálok!

    VálaszVálasz
  2. mónika szerint:

    Köszönöm szépen:)

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra