A képek önmagukért beszélnek. Bármit tennék hozzá csak szószátyárság lenne. Verebes Ernőnél pontosabban nem tudom megfogalmazni, micsoda érzések kavarogtak bennem Gyuri képei láttán.
” Ismerős arcot látni olyan, mint kezet mosni.
… Az arc az ember kirakata. A többi bolt meg raktár.
… Egy válságtörzs vagyunk.”
Azt a küldetést találtam ki, hogy elmegyek a Báthory u. 17-hez és megnézem, ma hogyan “fest” a kapualj, amit Mácsai István 1987-ben megfestett. Szerencsém volt, mert egy néni után be tudtam surranni, sőt, találtam kukát is, amit csak a “helyére” kellett vonszolnom. Sorvezetőt nem vittem, emlékezetből dolgoztam. Nem volt nehéz, mert a kopott és foszlott kapualj számomra ragyogott, és ott volt a Dáma szelleme is.
