Tessék, lehet utálni, megfejtettem a Spaceman-t

Sokáig, tényleg sokáig, bár nem addig mint Einstein a relativitás elméleten, töprengtem azon, hogy milyen funkcióval is bír a Spaceman USB-s lámpa. Nagyképűen hangzik, de ha nincs probléma, nem is kell rá megoldás. (Oké, ezt akár Coelho is mondhatta volna.) Így én sokáig abban a boldog tudatlanságban éltem, hogy a Spaceman USB lámpa egy helyes, vicces, funkció nélküli kis kütyü, amit a Gravitáció című film után nyert létjogosultságot és az Aliexpress-en kívül a MoMA Store-ban is lehet kapni. Mert mindig ilyen képeken láttam:

És ilyeneken: És ma, villámcsapásként ér a megvilágosodás: a Spaceman lámpa a sötét szobában megvilágítja a billentyűzetet. Nem kell hozzá külön konnektor, USB-n keresztül veszi fel az áramot. De miért kell megvilágítani a billentyűzetet? Gépírni kell megtanulni! Az egyik legjobb dolog, amit szakközépben tanultam, a gépírás és napi szinten százszor többet használom, mint a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Pedig nem volt könnyű megtanulni. 3 éven át hetente kétszer vertük azokat az ormótlan nagy írógépeket, majd akkor se lett könnyebb a helyzet, amikor beütött a modernizáció és jöttek az elektronikus írógépek és az ember lánya lendületből odacsapott, a gömbfej rezgett párat és a papíron máris aaaaa sorakozott és lehetett kezdeni előröl, mert Backspace még sehol se volt, a szövegnek pedig hibátlannak kellett lennie. Ha egyszer benne van az ujjakban a gépírás, nem lehet elfelejteni, és egyszerűbbek, gyorsabbak a hétköznapok. Elhatároztam, hogy a fiaimnak is meg fogom tanítani. A 2015-ös év kihívása lehet az, hogy aki nem tud, megtanul gépírni és akkor Hello Spaceman! Viszlát Spaceman!