A sál egyszerű műfaj, de rafinéria nélkül nem működik

Myreille

Interjú Gyöngyösi Ildikóval, a Sálszalon alapítójával, természetesen sálakról és arról a sok pluszról, amit egy jó kiegészítő jelent.

salszalon01

Gyöngyösi Ildikó/Fotó: Mészáros Judit

Milyen egy jó sál?
Amit hordunk! Nekem mindig rengeteg sálam volt, de többségük egy dobozban lapult a szekrény alján, és csak ritkán viseltem őket. Viszont azok, amelyeket szerettem, az előszobában a fogason lógtak, így még a reggeli rohanásban is könnyen elérhetőek voltak. Azokat bármikor fel tudtam venni, és mindig feldobták a reggeli indulásomat.

Hogyan lettél a sálak szerelmese?
Kiegészítőként viselni egy sálat vagány és laza dolog, de egyáltalán nem könnyű elérni, hogy ez mindig sikerüljön. Amikor viszont sikerül, az nagyon hatásos, összeszedettséget és kreativitást sugall, miközben az ember jobban is érzi magát tőle. Ez vonz benne, hogy ezt minden nap újra meg lehet csinálni egy sállal.

Miért kezdtél el sálakat varrni?
Nem sok tudatos elem fedezhető fel a történetben, minden ösztönösen zajlott. Először csak apróságokat varrtam, és néha betévedtem egy-egy boltba anyagot venni. Aztán egyre több anyagot vásároltam, és idővel kezdtem úgy érezni magam ilyen helyeken, mint kisgyerek a cukorkaboltban. Aztán a legjobb anyagoknak egyenesre vágtam az oldalait, és megszületett a portéka.

Van titkos szabásmintád?
Nincs, a sál ilyen szempontból egyszerű műfaj. Az egyetlen titok, amelyet meg kellett fejtenem, a különböző anyagok egyenes szabásának megtanulása volt. Erre vannak praktikák, de így is idegölő része ez a munkának.

Néhány sál a Sálszalonból

Néhány sál a Sálszalonból

Hogyan választasz anyagot?
Ezt szeretem a legjobban, úgyhogy mindig megadom a módját, és igyekszem maximálisan kiélvezni. Általában kétszer – tavasz és ősz előtt – futok neki a beszerzésnek, ilyenkor szerzek anyagmintát, amit aztán napokig hurcolok magammal. Nézegetem, gondolkodom róla, kinek állna jól, mihez lehet felvenni, de az első találkozás az anyaggal 90%-ban eldönti, hogy megveszem-e vagy sem. A színek és a minták nem kötelezően trendkövetők, az a fontos, hogy jól kombinálható legyen egy ruhatárral, emellett tapintással is válogatok. Könnyű, puha anyagra van szükségem, hogy a sálak kényelmesen, egész nap viselhetők legyenek. Ez a végső kritérium, e nélkül egyik sem megy át a szűrőn.

Nem tipikus női vállalkozó vagy, te 8 órában dolgozol. Mivel foglalkozol, ha nem éppen sálakat tervezel és varrsz?
Igen, egy kereskedelmi vállalat Contract Management osztályán dolgozom. Szuper a csapatom, nagyon összetartunk, igazi “egy mindenkiért” a felállás, amiért piszok szerencsésnek érzem magam, mert általában nem ez a jellemző. Talán ezért is van, hogy nem olyan sikkes dolog ma alkalmazottnak lenni. Kevesen dicsekszenek vele, de én szeretem. Az irodai lét egy különös életforma, tele íratlan szabályokkal, örömmel, bánattal és sok lehetőséggel. Én ráadásul elfogult vagyok, mert gyerekként a nagymamám irodájában “nyaraltam”, és imádtam ott lenni. Teljesen levett a lábamról, ahogy ott a nők dolgoztak: sütött róluk a magabiztosság, határozott hangon telefonáltak, nem hagyták annyiban a dolgokat, vibrált körülöttük a levegő. Én is erre vágytam.

Hogyan osztod be az idődet és mi a célod?
Sajnos ez olyan dolog, amiben nem vagyok jó, nem osztom be az időmet, és viselem is a következményeit. Teszem ezt annak ellenére, hogy már számtalanszor bebizonyosodott, hogy tervezéssel ezerszer hatékonyabban veszem a hétköznapokat. Nekem ez nehéz, dolgozom rajta, és ennek a része az is, hogy időről időre új célokat tűzzek ki magam elé.

A Sálszalon hobbi vagy üzleti vállalkozás?
A Sálszalon szerelemgyerek, a férjem szerint pedig egy igen költséges hobby. Az első sálak még akkor készültek, amikor otthon voltam a gyerekekkel, majd 1 éve visszamentem dolgozni, és kiderült, hogy piszok jól működnek a hétköznapi mókuskerék szorításában. Reggel egyszerű felkapni, jól kombinálható a különböző stílusú ruhákkal és jól érzem magam benne a munkahelyemen. Ezt felismerve érdemes tovább gondolkodni az üzleti lehetőségén. Annyi biztos, hogy, ötletekben nincs hiány, és az elhatározás is megvan, már tényleg csak egy jó tervet kell összeraknom.

Milyennek látod magad 5 év múlva?
Van egy őrült vízióm arról, hogy a Sálszalon idővel tényleg egy szalonná válik. Amolyan virtuális “női ivóvá”, ahová mi nők munka után betérünk, leereszthetünk, beszélgethetünk. Csak úgy, mint az irodai konyhában, ahol ezt nyugodtan lehet, és így nem kellene hazacipelni a munkahelyi őrületet, mert egymás történeteit hallgatva eltűnne az egész napos feszültség.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra