Élet a hógömbön túl

Radics Rozi

Szofitát viselni mulatság.

Tari Zsófi nevét mindenki betéve tudja, aki csak egy kicsit is vonzódik a különlegességekhez.

Bár a bizarr hógömb gyűrűért Zsófi kapott hideget–meleget, kreativitásának azonban semmi nem állhatta útját. Egyre több hógömbbel találkozni metrón, villamoson. Sokan szeretik és viselik Szofitát, ezt a merész újítást az ujjakon.

A hógömbök gyerekkora óta “magukba zárták”, később a Moholy–Nagy Művészeti Egyetem animáció szakos hallgatójaként már konkrét ötletet merített belőlük. Konzerválta a pillanatot, és ékszer formájában örök emlékké applikálta. A hógömbben megáll az idő, mindig csak most van.

Szofita jóvoltából megengedhetjük magunknak, hogy az ujjunkon hordjuk emlékeinket.

Még javában tél volt, meg nagy hó, mikor Tari Zsófi elárulta kicsit kilép a hógömb bűvköréből. Regénytervéről beszélt. Egy antikvitás bolt eldugott sarkában akadt rá Farkas Szilvia leveleire. A hölgy az 1960 – as években Amerikába disszidált, New Yorkba telepedett le. Az Újvilágból küldte leveleit egy bizonyos Hellenbrand Károlynak. Rendkívül élvezetesen és élményszerűen írt, olyasmikről, milyen New Yorkban fagyizni, élni, mozogni. Tari Zsófi elhatározta, hogy megkeresi Hellenbrand Károlyt, a hajdani címzettet . Böngészte a telefonkönyveket, hívogatta a számokat nem járt sikerrel, ellenben ihletet kapott…

Vajon milyen lehet Szofitát olvasni, mert hordani nem rossz!

Szofita >>

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra