Hiánytalanság: férfias anyagból nőies ékszerek

Myreille - Radics Rozi

Amikor a betűket felváltják az ékszerek. Köves Viktória ipari acéldrótból kicsit kócos, de nagyon nőies ékszereket hajtogat.

 

Miért Kócos ékszer?

Amikor először tettem fel a legelső gyűrűimet a Facebookra, illetve elkészítettem nekik az oldalt, azon gondolkoztam, milyen nevet is adjak nekik. Nem volt még tervem semmi igazából, csak szerettem volna egy helyet, ahol megmutathatom őket. Akkor ugrott be a „kócos”, leginkább azért, mert az ékszereim valóban fésületlennek tűnhetnek, de legalábbis, nincs bennük „rendszer”. Az már más kérdés, hogy a harmóniát mégis magukban hordják…

Kócos ékszerek/Köves Viktória (Fotó: Ivádi László)

Kócos ékszerek/Köves Viktória (Fotó: Ivádi László)

Miből készülnek?

A legfontosabb, amivel dolgozom a nemesacél huzal (rozsdamentes acél). Nagyon szeretem, mert nem színeződik el, nem kopik, nem színezi a bőrt és megtartja a formát, amibe tekerem. És nem kell rá vigyázni, ami nekem nagyon fontos. Nem szeretem ugyanis, ha egy ékszer „kényes”, ha féltenem kell, hogy valami baja lesz. A gyűrűimben akár minden nap is mosogathatsz, nem árt nekik. Mondjuk, a formatartásának ára is van: az acél nagyon kemény anyag, nem könnyű megszelídíteni. Ezenkívül villákat és kanalakat használok ékszer-alapnak, azokra dolgozom rá az acéllal a gyöngyöket, köveket.

Mennyi idő alatt készítesz el egyet?

Attól függ, mit.  Mostanra kialakult a rutinom (bizonyos technikákban, alap-lépésekben), de még így is, olykor elbíbelődöm egy-egy nagyobb, bonyolultabb darabbal néhány órát…

Hogy találod ki a formát?

Sehogy! Egy időben még volt olyan, hogy elképzeltem, milyen lesz egy ékszer, de leszoktam róla, mert sosem lett olyan. Ha úgy tetszik, az ékszer készítteti magát velem… Ez úgy néz ki, hogy leülök, ott van előttem az éppen aktuális „szerelem” – gyöngy, kő, gomb, bármi -, kezembe veszem, aztán egyszercsak készen van. Erről nem tudok többet mondani, és nem azért, mert titkolózom, hanem mert pontosan ez történik. Valahogy úgy van, hogy elindul egy forma, nézegetem és hirtelen hiányérzetem támad a darab egyik oldalán, hogy oda kellene még valami kunkor vagy vonal vagy gyöngy vagy bármi, mert ott üresség van, és akkor oda teszek valamit, és a „készen van”, az körülbelül úgy érkezik meg, hogy na, itt már nincs hiány.

Ez olyannyira így van, hogy képtelen vagyok megismételni a saját munkámat. Hasonlóságok természetesen vannak, de nincs két egyforma darab, ami olykor probléma is, mert például az egyik kedves vevőm már a harmadik fülbevalójának felét hagyta el és nem tudok segíteni neki, mert nem tudom pótolni. Nem tudom ugyanis lemásolni magamat, annyira nem tudatos, amikor dolgozom. Fülbevalónál párhuzamosan készítem el a két darabot, különben nem lennének egyformák soha.

Kócos ékszerek/Köves Viktória (Fotó: Ivádi László)

Kócos ékszerek/Köves Viktória (Fotó: Ivádi László)

Kócos ékszerek/Köves Viktória (Fotó: Ivádi László)

Kócos ékszerek/Köves Viktória (Fotó: Ivádi László)

Kócos ékszerek/Köves Viktória (Fotó: Ivádi László)

Mi a legjellemzőbb a kollekciódra?

Talán a szabadság. A mindenféle szabványtól és szokványostól való szabadság. És a játékosság. És hát persze az is, egyáltalán nem utolsósorban, hogy lehetetlen nem észrevenni őket. Nem tudok finom, apró darabokat készíteni. Hangsúlyos, erős, feltűnő ékszereket készítek…

Miért kezdtél el ékszereket készíteni?

Az ékszerek találtak meg engem.  Soha nem voltak ékszerkészítő terveim, egészen más életpályát terveztem. Aztán egy vasárnap reggel azzal ébredtem, hogy drótból és gyöngyből szeretnék gyűrűt készíteni. Akkor még csak azt. De aztán többen kérdezték, nem tervezek-e hozzájuk való fülbevalót, medált, amit én egyáltalán nem terveztem, viszont ezek a kérdések felpiszkáltak…Nem néztem körül, hol tanulhatnám meg a “szakmát”, csak csináltam, ahogy jött. Így nem volt mintám, nem másoltam le senkit és nem is álltam be egy bizonyos stílusba. Hagytam megszületni azokat, amik meg akartak születni a kezem alatt. Éppen ezért és így tudtam eljutni ahhoz a nyitott állapothoz, amelyben semmi nem korlátoz, csak a tudattalan alkot. És éppen ezért tudott megszületni az a stílus, ami tökéletesen az enyém, s ami miatt már messziről látod egy ékszeren, hogy az bizony „kócos”…

Milyen életpályát terveztél? Csak ékszerkészítésből élsz vagy van „polgári” foglalkozásod is?

Jelenleg csak az ékszerkészítésből élek, de azért ez még kevés ahhoz, hogy eltartson egy háromtagú családot. Hogy így alakult, annak két oka van: a “szerelem” és a sors. És remélem, hogy ha már a sors így rendezte, akkor elterelget odáig, hogy valóban meg tudjunk élni ebből. Egyébként eredetileg újságíró voltam (Magyar Rádió, 168 óra, Népszabadság), ezer évvel ezelőtt, valamikor azidőtájt, amikor a dinoszauruszok is kihaltak. Tudod, mi a nagyon érdekes? Imádtam írni, novellákat, regényt is írtam, s azt hiszem, az irodalmi pálya volt a legfontosabb ambícióm, de amióta az ékszerek megtaláltak, egyetlen szó sem jön ki a belőlem, és nem is hiányzik.

Nem minden lány neszesszerében akad acéldrót. Honnan jön a „drótmánia”?

– Talán nagyapám szerszámosládájából. De a viccen kívül, azért a drótozásnak nagy kultúrája van az ékszerkészítésben, nem én találtam fel a spanyolviaszt. Létezik a wire wrapped technika, amelyet sokan mesterfokon űznek itthon is. Én annyiban különbözöm ezektől, hogy nem követem ennek a technikának a kialakult, megtanulható mintáit, egészen más, belső, tudattalan minták “írják” az ékszereimet. És még egy nagy különbség az acéldrót, amivel csak én dolgozom, pont a keménysége miatt. Egyébként ez is “szerelem” volt, rézzel kezdtem, de aztán nagyon hamar és egészen véletlenül összefutottam az acéllal egy áruházban és azóta tart az “őrület”…

Kócos Ékszerek>>

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

2 hozzászólás a “Hiánytalanság: férfias anyagból nőies ékszerek” című cikkhez.

  1. Dhiriam szerint:

    tetszik :)

    VálaszVálasz
  2. Koki szerint:

    Szépek! Ennél már csak Kismag ékszerei tetszenek jobban! Megérnének egy cikket.

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra