Irregular choice – a rendhagyó választás

Heni

Úgy kezdődött, hogy gyerekruhát kerestem a turkálóban, a vége pedig az lett, hogy találtam egy remek cipészt. Kalandos vásárlás.

Kismamaként megváltoznak a vásárlási szokásaink, nem beszélve az időbeosztásról, sőt az egész életről. Valószínűleg minden anyuka úgy működik, mint én, azaz a saját ruhatár frissítése helyett inkább a Babának keresgél apró és tüneményes cuccokat.

Ennek persze több oka is van. Részemről elsősorban teljesen oda vagyok azért, ha egy kis krapek vagy pici lány felnőttesen, ízlésesen van öltöztetve, azaz nem habos babos rózsaszín vagy egyszerű bilikék göncökben van tetőtől talpig. Persze az elején még én is belehabarodtam a kicsi kék rugikba, de ahogy egy picit is komolyabb vonásai vannak a Babának, valahogy már illenek hozzájuk a burlington-kockás pulcsik vagy raglán ujjú pólok. És ilyen ruhácskákat ugyan lehet kapni pl. a H&M-ben, de ha turkálóba megyek, akkor nem csak olcsóbban juthatok a szajréhoz, hanem különlegesebb egyedibb darabokat találhatok, ami nem fog visszaköszönni a játszón. Szóval ennek kapcsán úgy éreztem tovább kell lépnem azon a két, általam már jól ismert és szeretett turkálón, és nyitnom kell az újabbak felé is. Így találtam meg a Háda turikat. Először csak a Váci útiba merészkedtem olykor, hiszen arra a környékre járunk tornázni, és gondoltam egy fél órával meg tudom nyújtani a gyerek idejét, szigorúan az ő érdekében, hiszen én csak neki veszek ruhát, vagy ha becsúszik olykor egy-két gönc nekem is, hát ki bánja.

A másik oka a turi szeretetemnek az, hogy a szülés után még mindig bálna méreteket öltő testemre nem vagyok hajlandó teljes áron vásárolni, bízva abban, hogy a gyerek 1 éves korára visszanyerem önmagam és a régi ruhatáramat is.
A Váci úti turit is megszerettem és így megszerezte az előkelő 3. helyet nálam, de éreztem, hogy ez még mindig kevés nekem, hisz a gyerek olyan gyorsan nő.

És akkor utána néztem a neten, hogy nincs e másik üzletük, és ha van, akkor hol. Felfedeztem, hogy hozzánk sokkal közelebb, a Nagy Lajos király útján egy 1000 nm-es hodályuk van, ahol csak kilóra, azaz nem darabáron lehet vásárolni, és lehet kártyával fizetni. Ez számomra két addicionális előny, ugyanis a gyerek ruhák darabáron sokszor nem olcsóbbak a nagyáruháziaknál, másrészt nem szeretem a készpénzt, ezért igyekszem mindenhol kártyával fizetni.

Megkértem anyuékat, hogy jöjjenek fel, és míg apukám vigyáz a kisfiamra, addig anyával elugrunk a Hádába.

Nem csalódtam, hiszen nem számítottam gucci cuccokra és azzal is tisztában voltam, hogy ahol kilóra adják a ruhát ráadásul ekkora helyen, ott nem sok idő van átnézni, hogy mi selejtes, lyukas, foltos. Ennek megfelelően a turkálásunk nem csak egy kis elugrás volt, 3 órát voltunk ott, és a ruhák kb. 10%-át tudtuk futva átnézni. Célirányosan a gyerek ruhákra fókuszáltunk, és tehettük is, hiszen azért nemek és ruha fajták szerint vannak válogatva a darabok. Azért persze ide-oda pislogtam néha. És így vettem észre, hogy pl. néhány pingvin ruha, azaz szmoking is van, ami azért volt szerencsés, mert a férjem a hétvégén egy céges partira megy, ahol dress code a szmoking. Egy zsák gyerkőc ruhával tértünk haza, nagyon menő darabokat találtunk a sok nem annyira menő között. Azaz a hatalmas dömpingben vannak jószerivel használható darabok.

Este, miközben prezentáltam a gyermekem apjának a ruhákat megemlítettem, hogy láttam szmokingokat is. Ennek persze az lett a vége, hogy másnap este is ott kötöttünk ki, hiszen 8-ig nyitva vannak. És igen, találtunk neki pingvin ruhát. Sőt! Álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha turkálóban cipőt fogok venni, nem is cipőt, csizmát! Kedvenc márkám, az irregular choice egyik alap darabja kacsintott rám az egyik polcról. Azt hittem káprázik a szemem, hiszen ezzel a csizmával én évek óta szemezek, de nem akaródzott 120-200 Fontot kiadni érte az ebay-en. Mert ez a márka sajnos nálunk nem kapható. Valószínűleg nem vagyunk még elég nyitottak erre, vagy egyszerűen csak nem lenne piaca. Pedig az én infantilis stílusomnak pont megfelel. Már több ilyen cipőm van, és mindet az ebayről szereztem be. Imádom őket, és imádom, hogy mindannyiszor megbámulják őket.

És a darab, amelybe rám köszönt aznap a Hádában ő volt: Irregular Choice Yee-Harr Cowgirl Boot

Azonnal lekaptam a polcról, miközben jobbra-balra sandítottam attól tartva, hogy valaki ki fogja kapni a kezemből. Igyekeztem megpróbálni, de sajnos a száránál nem jutottam tovább. De nem adtam fel! Nem lehet, hogy ekkora mázlim és pechem van egyszerre! Megnéztem a méretet, és hah stimmel, bingó!!! Tudni kell, hogy sok nőnek, mint nekem, terhesség alatt nő a lába egy kicsit. De nekem nem csak a lábam nőtt, azaz hízott, hanem az amúgy sem pici vádlim is. De döntöttem, megveszem, lesz ami lesz! Emlékeztem rá, hogy egyszer a tesómnak adtam egy csizmát, ami nem tetszett nekem, és ő hasonló cipőben járt, nem ment fel a vádlijára, és tudtam, hogy valahol talált egy cipészt, aki cipzárt varrt neki bele.

Így bukkantam a jó cipészre.

Megkerestem őket, és megint szerencsém volt, hiszen a Váci úti és az Árpád úti üzletük is közel van nekem. Mikor benyitottam, a cipész srác kiugrott a pultból, hogy az egyébként nagyon magas küszöbön segítsen beemelni a babakocsit. Már egy jó pontot szereztek! Bent az üzletben elállt a lélegzetem, egyrészt az isteni finom bőr illattól, másrészt a látványtól. Amolyan századelőt idéző kis üzletbe botlottam. Minden szín, illat, anyag, bútor a helyén és minden ízlésesen megy egymáshoz. Nekem nem stílusom ez a kor, de most megérintett. Nagyon helyesen van berendezve az a maximum 15 nm, és a néhol utángyártott kiegészítők jól megférnek az igazi régi darabokkal, mint pl. a singer varrógép a falnál.

Aztán mikor fiú kézbe vette a csizmát, megkérdezte, hogy biztosan nem jön-e fel a lábamra. Hirtelen csalódott lettem, hiszen azt hittem nem tudják megoldani a gondomat. De kiderült, hogy csak nem akarja az oldalt díszelgő cowgirl-t kettévágni. És abban a pillanatban már mondta is az alternatívát, hogy legyen hátul a cipzár. Nagyon tetszett a hozzáállás, annak ellenére is, hogy a bevarrás 5000 Ft, ami kétszer annyi, mint amennyibe a csizma került a turiban, de még mindig messze járunk a valós árától.

Azt mondta a cipész, hogy 1 hét múlva lesz kész, amit nem is csodálok, hiszen az illatos fapolcok roskadoztak a cipők alatt. Én pedig kismama lévén türelmes vagyok, de azért alig várom a jövő szerdát.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra