Nem csak a kisgyerekek kiváltsága a remek ideiglenes tetoválás. Az anyukák is belehúznak és érzik a kortalanságot.

Két fiam van, így matricatetkó felragasztásában némi jártasságot már szereztem. Néha az én kezemen is kikötött egy-egy kisautó vagy Dani kérésére a betonkeverő a Bob, a mesterből, de azok a tetkók nem mentek a szoknya-szandi nyári szetthez. Egészen régóta kacérkodom egy tetováláson. Ez csak azért furcsa, mert fiatalon eszembe se jutott, most meg közel a negyvenhez megbolondulok… Illetve megbolondulnék, ha nem kerülném a fájdalmat és jelenleg még jobban akarom kerülni a fájdalmat, mint magamon látni egy életen át a tetoválást. Egyszóval a matricatetkókat nekem találták ki, ezt már tudtam tavaly ősszel is és idén nyáron megtaláltam a kedvenc motívumaimat: a tollat. Nem mintha nagy madárpárti lennék, de ezek a fémes, moksha-színű tollak tetszenek. A fotó képtelen visszaadni, finomságukat, aranyos csillogásukat. És tudom, hogy a legtöbb ideiglenes tetoválást úgy hirdetik, mint a fesztiválok elengedhetetlen kellékét, én meg be nem teszem a lábamat egyetlen fesztiválra sem – öreg vagyok én már bohócnak -, ám a tetoválásokat boldogan viselem. És igazából akkor érzem, hogy mennyire jól teszem, hogy teleragasztgatom magam, amikor összefutok a szomszéd lánnyal – kétgyerekes anyuka szintén -, és úgy csodáljuk egymás “varrásait”, mit a legkeményebb rockerek. Az ideiglenes tetoválásokért köszönet a zenzero.hu-nak, ahol nem csak fémesen csillogó tollakat, hanem mindenféle szépséges dolgot találtok.