Zazálea táskái: nincs szürke hétköznap

Myreille

Nyirati Rita táskái vidám színekkel és rafinált ötletekkel öltöztetik a nőt és annak lelkét. Terápiás táska varrásból vállalkozás és sok kacagás.

Miért varrtad az első táskádat?

2009 nyarán varrtam az első táskát és azonnal meg is vették, pedig visszanézve, nagyon egyszerű volt, még cipzár sem volt benne… De a történetet messzebbről kell kezdenem, mert úgy érzem, hogy az eddigi életem minden pillanata kellett ahhoz, hogy elkészüljön az az első táska és utána a többi. 15 évet voltam otthon a 3 lányommal és szerettem otthon lenni. Mindennap főztem, kenyeret sütöttem, minden évben több mint 100 üveg lekvárt raktam el, az egész adventi időszakot végigsütöttem, takarítottam és vasaltam. Mint mindenki más. Közben megtanultam angolul és németül, megismertem a foltvarrást és először csak magunknak varrtam, később megrendelésre is. Nagyon jól éreztem magamat a bőrömben, de muszáj volt lépni. Szükségem volt a bejelentett, jól fizető állás minden előnyére. Nem volt könnyű munkát találni, de végül HR és kommunikációs munkatárs lettem egy multinál. Rengeteget utaztam, sokat tanultam és – mint mindenki ilyen környezetben – olykor fontosnak éreztem a munkámat, néha viszont feleslegesnek. A hatalmi harcok pedig egyáltalán nem nekem valók, meg is betegedtem, nem kicsit, hanem nagyon. A vége az elválás lett, a terápiám pedig a táska varrás, mert igazi táskamániás vagyok, ráadásul jó mókának tűnt.

Még mindig terápia?

Dehogy! Mára már csak munka! De a jó, alkotó értelembe vett munka. Nem nyűg, nem szenvedés, de jár kötelezettségekkel. Ha vásárra megyek és nincs kész még 2 kütyütartó, akkor azt meg kell varrnom, nem feküdhetek le addig. Az érem másik oldala, hogy borzasztóan jó érzés nap mint nap azzal foglalkozni, amit szeretek. Tervezek, varrok és ez hoz is annyit a konyhára, hogy nem kell emiatt aggódnom.

Zazálea legújabb táskái: Urban Legend (A patentoknak szerepük van…)

Foglalkoztat a korod? Én csak pár évvel vagyok fiatalabb nálad, viszont a gyerekvállalás és -nevelés terén egészen eltérő ritmusban vagyunk, és ez kihat a mindennapok ritmusára, a karrierünkre és az alkotói szabadságunkra is.

A korom. Hát, nézd, én 44 vagyok, és ez nem hangzik jól, valljuk be. Mi korán kezdtük a férjemmel és abba sem hagytuk. Szépen sorban megszülettek a lányaink (akik most 24, 22, 20 évesek), és ez így volt jó. Nekünk. Azon, hogy mi lett volna, ha… nem szoktam gondolkodni. Azon, hogy most akkor vége van az életnek vagy a közepén vagyok, vagy hol, már sokkal inkább, sőt, ehhez jön egy kis empty-ness érzés is. Általában nem akarok 25 éves lenni, én a 35-re vágyakozom. Ebben biztosan benne van az is, hogy rengeteg 35 körüli, nagyon jófej nőt ismertem meg az utóbbi években és komolyan irigy szoktam lenni. Azt viszont remélem – időről időre látom is -, hogy rengeteg lehetőség van előttem még, és ezt valószínűleg nem életkor alapján mérik az embernek, hanem talán a teljesség alapján. Hogy most ennek van az ideje. Amikor a gyerekeinkkel 15 évet otthon töltöttem, akkor annak volt az ideje és remek volt, amikor havonta repültem Európa országaiba meeting-ekre, akkor annak, most a táskakészítésnek van az ideje, így értem a teljességet. A koromnál sokkal inkább foglalkoztat az, hogy ismerjem fel és tudjak élni a lehetőségeimmel, ha van még valami, amit elő tudok hozni magamból, az ne maradjon odabent. Hogy tudjak nevetni – ez utóbbi mindennél jobban.

Zazálea táskák: színek, formák kavalkádja, de mégis mindez harmóniában

Tény, van benned kurázsi és ez a táskáidon is meglátszik. Merészek.

Ezen sohasem gondolkodtam. Persze, látom én is, hogy a piros-lila-narancs nem egy megszokott kombináció, és az is igaz, hogy egy vidám, életigenlő nőt képzelek el hozzá, Közben tudom azt is, hogy mennyivel egyszerűbb a fekete táska felé nyúlni az üzletben. A színes táskákkal nem lehet elvegyülni a tömegben – Sose kövessetek el bűncselekményt, ha Zazálea táska van nálatok, ahhoz jobb a fekete! -, de gyakran nem ez az érv a vásárlás mellett, hanem hogy télen, amikor úgyis szürke minden, milyen jó lila-zöld táskával járni a világban.

Bátorság kell a Zazálea táskák készítéséhez és viseléséhez?

Vannak konvencionálisabb napjaim, amikor a szelídebb színek felé hajlok öntudatlanul is, de tény, hogy szívesen használom a komplementereket. Soha nem határozom előre, hogy ma kék-sárga táskák kerülnek sorra, egyszerűen a színek egymás mellé kerülnek, és jól érzik magukat. Vagy én érzem jól magam a látványuktól. Ha pedig elbizonytalanodom, akkor jön a szobrász-grafikus férjem, Lovász Zoltán, akivel intenzíven elvitázgatunk. Noch dazu: fekete táskából van bőven, az nem piaci rés.

Közben eszembe jutott, hogy nem egy olyan vásárlóm volt, akiről azt gondoltam: “na, ő biztosan nem fog vásárolni nálam, tetszik neki, oké, de nem látom azt a spirituszt benne, hogy ő ezt merné is használni”. És megvette! És bizony előfordult, hogy kaptam pár héttel később egy levelet, amelyben azt írta: fú, neki ez akkora változás volt, hogy meg merte venni a táskát, tisztára megnőtt az önbizalma. Innen jött a szlogenem is: a táska, ami öltöztet.

A színes laptop táska lázadás?

A kedvencem! Ez jó érzés! Ebben hempergőzöm rendesen! Itt is fekete egyeduralom volt, de ez még erősebb, diktatórikusabb, mint az átlag női táska. Valószínűleg azért, mert ez „munkatáska” volt, komolyságot, fontosságot kellett tükröznie, a tulajdonos szerette, ha magas pozíciót társítanak hozzá. Ennek (remélem) részben vége, sok nő ebben is a nőiességét kívánja érvényre juttatni: olyan ember vagyok, akinek a laptop munkaeszköz, igen, na és, attól én még nő vagyok. Némelyik női laptoptáska fricskából bajuszt kapott, írtam hozzá szöveget is, mert jólesett: amikor George Sand (az egyszerűség kedvéért nevezzük így) 1840 körül az emancipáció jegyében nadrágot húzott, nem gondolta, hogy ez sokkal inkább megmarad az emberek emlékezetében, semmint a regényei. A szüfrazsettek jó 50 évvel utána jelentek meg a porondon, s bár ma már nevetgélünk törekvéseiken (megjelenésükön), azért a bajusz még mindig kiváltság kérdése. Esetleg mégsem…

Zazálea laptoptáska: Ki mondta, hogy csak a fekete jöhet szóba?

Zazálea laptoptáska: A bajusz csak a férfiak kiváltsága?

És arra rájöttél már, hogy mi nők miért vonzódunk a színes, virágos, csíkos táskabéléshez? Apróságnak tűnik, hogy mi van a cipzáron belül, de amikor táskát választunk, ugyanolyan fontos, mint a táska külseje.

Mert figyelünk a részletekre? Mert a praktikum mellett az esztétikum is fontos? Azért, amiért szeretjük a finom fehérneműket? Azt sem látja mindenki, de aki…! Én szeretem a finom, mintás bélést, bár nekem sem minden táskám bélése ilyen. Amikor zsűriztetni vittem a táskáimat, külön dicséretben részesültem a bélések miatt, ez megerősítés volt számomra. Vannak azonban, akik az egyszínű bélést részesítik előnyben, mondván, akkor átláthatóbb a táska. Én más vonal mentén gondolkodom: az egyszerűbb táskák egyszerűbb bélést (egyszínűt) kapnak, azonban a kifinomultabb formájúak esetében gondolkodás nélkül keresem a színben hozzáillő, színes bélést. A táska karaktere adja meg, milyen legyen a bélés.

Zazálea táska: Színes bélésről álmodom…

A női táskában minden van a szempillaspiráltól a csavarhúzóig. Szerinted mitől jó egy női táska?

Kiábrándító leszek: nincs olyan, hogy jó női táska. Olyan van, hogy nekem jó vagy neked jó. Többször feltettem már a kérdést, hogy milyen a jó táska, és mindig az derült ki, hogy kinek milyen. Legyen cipzáras, mert az a biztonságos. Csak cipzárja ne legyen, ne kelljen vacakolni vele! Legyen két külön rész benne! Egyben legyen minden! Legyen fedele is külön! Na nem, külön fedele ne legyen, az nem kell! Legyen egy pántja, de az állítható legyen! Két pánt, csakis két pánt!…. És folytathatnám. Ebből kifolyólag azt tudom, hogy létezik olyan vásárló, akinek ÉPPEN az én táskám a jó. Nekem fontos, hogy cipzáras legyen, hogy állítható pántja legyen, ha lehet, tudjam kézben is vinni, de vállon is, hogy elférjek benne, bár ez utóbbi csalóka. Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy a nő a táskáival kapcsolatban olyan, mint a gáz, a rendelkezésre álló teret teljesen kitölti. Ha kicsi a táskánk, kiderül, hogy az is elég, ha nagy, azt is telerakjuk. Azt tudom javasolni, hogy több táska kell. Ha lehet, akkor mind tőlem! (És elneveti magát, mint oly sokszor a beszélgetés alatt.)

A lányaidnak már varrtál táskát? Hordják?

Ahány lánygyermek, annyi vélemény. Az egyik csemeténk, a Legkisebb, Hollandiában él, neki a feketék tetszenek. Mit tegyünk, ettől még a mi gyerekünk! (Megint nevet.) A Legnagyobbnak csinos, virágos táskája van tőlem, jó nagy, természetesen, de neki mindig volt tőlem táskája, mindig másmilyen, de már középiskolában is. A Középső, na, ő nem konvencionális, neki most a lila-piros, bajuszos a kedvence, kért is egyet. Csak állítólag ők hátrányban vannak, sokat és hosszan kell könyörögni nekem egy-egy táskáért… de az csak afféle családi szóbeszéd.

Zazáleával és táskáival személyesen 2012. december 9-én, 16-án és 23-án is találkozhattok a Wampon (Millenáris, B csarnok). Addig pedig nézegessétek Zazálea legfrissebb táskáit és olvassátok a blogját, megéri!

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Egy hozzászólás a “Zazálea táskái: nincs szürke hétköznap” című cikkhez.

  1. Kinga szerint:

    Lehet, hogy megint lesz egy táskám a moksháról inspirálva…. :D
    Nagyon szépek, és nagyon tetszik az interjú!

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra