A cseresznye jutalomjátéka, amerikai pitébe öltöztetve

Vidra

Amerikai pitébe öltöztetve

Az egészről a Halottnak a csók c. sorozat tehet, muszáj volt végre kipróbálnom, milyen az amerikai típusú pite. Végigolvasni majdnem tovább tart, mint amennyi valós munka van vele.

Aki nem ismeri a sorozatot, röviden csak annyit róla, hogy a főhőse egy pitekészítő fiatalember. Lenyűgöző lehetne az a tulajdonsága, hogy halottakat tud feltámasztani egyetlen érintéssel, de engem sokkal jobban izgattak a mellékesen feltűnő, szebbnél szebb piték.

Az én időm akkor jött el, mikor a faluban megindul a cseresznye-óverdózis. Amennyire a magyar típusú pitéket sosem szerettem, ez nagyon bejött.

Összehasonlítgattam csomó tésztareceptet, klasszikus amerikait és magyar átiratot is, és végül a legegyszerűbbnek tűnő mellett döntöttem, fenntartva a változtatás jogát. Meglepő módon csak nagyon kicsit változtattam rajta, de az úgy elsőre és másodikra is tökéletes lett, én pedig rájöttem, hogy pitét fotózni majdnem olyan nehéz, mint kutyát meg őzet, mert mindhárom pont ugyanolyan gyorsan tűnik el.

Pitét nagyjából bármilyen formában lehet sütni, aminek 3-4 centis pereme van, de a legklasszikusabb persze piteformában. Én eddig úgy tudtam, hogy a fodros szélű, kivehető aljú, kerek teflontepsim (átm: 26 cm) gyümölcstorta-forma, de kiderült, hogy pitéhez is remek.

Hozzávalók az édes alaptésztához:

40 dkg liszt
25 dkg vaj/margarin
2 és fél ek cukor
kb. 5-6 ek hideg víz
csipet só

Só-liszt-cukor egy tálban összekever, és a vajat csak ekkor kell kivenni a hűtőből – a rutinos pitekészítők szerint az az omlós tészta titka, hogy a vaj hideg legyen, épp ezért nem ér kézzel gyúrni, jobb ezt robotgépre bízni. Nekem csak egy botmixerem van, végül is félútig azzal is el lehet majomkodni, de utána inkább kézzel gyúrom gyorsan össze az egészet, és a legvégén adagolom hozzá a hideg vizet. Próbáltam villával is, de annyira erős és időmilliomos nem vagyok. Ezt a kész tésztát 1/3-2/3 arányban elosztom, külön-külön folpackba csomagolva mehetnek a hűtőbe legalább fél órára.

A töltelékről nem is gondolkodtam sokat, nagyjából szemre bemértem, mennyi magozott-felezett cseresznye fér el így a formában (valahol ¾ kiló környékén lehetett), összeboronáltam a germersdorfit és a sötétebb, egyszerű fajtát, kaptak egy kis cukrot, szegfűszeget (mézeskalács fűszerkeverék is teljesen jó), aztán hagytam állni, hadd eresszen levet. Természetesen bármilyen gyümölccsel működik, ízlés szerint.

A hűtőből fél-egy óra múlva kiveszem a kétharmadnyi tésztát, lisztezett alapon fél centi vastag körré nyújtom, akkorának kell lennie, hogy a tepsit kibélelve még vagy két centit lelógjon a peremről. A formával együtt most megint mehet vissza fél órára a hűtőbe, és ha ez is letelt, akkor kiveszem az egyharmadot is, beleöntöm a formába a lecukrozott-fűszerezett gyümölcsöt a leve nélkül, az egyharmadból szintén kört nyújtok, ráborítom az egész tetejére, a széleket összenyomkodom, és a tetejét késsel itt-ott megvagdalom. Mindenki látott, már ilyet, na.

Biztosan a piték terén is van vallásháború, mert egyszer egy egész más témájú amerikai könyvben hosszan taglalták, hogy pitét az ember nem ken meg tojással, csakis tejjel, úgyhogy én ehhez tartottam magam. Megszórtam még egy nagyon kevés kristálycukorral is, mintha sóznék.

Közben a sütőt előmelegítettem 230 fokra, aztán ezen a hőmérsékleten 10 percet sütöttem, további egy órát pedig kb. 180 fokon. Az amerikai példát követve az édesszájú férfiak boldogan ették vaníliafagyival, nekem nem hiányzik hozzá.

Cseresznyés amerikai pite (Fotó: Vidra)

Cseresznyés amerikai pite (Fotó: Vidra)

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra