Ezt a jellegzetes gall süteményt elsősorban Vízkereszt idején fogyasztják a franciák. Szinte minden pékségben, cukrászdában árulják koronával és a tortába sütött figurával együtt.
Az viselheti a koronát, aki megtalálja a szerencsekabalát.
Én későn érő típus vagyok; jócskán elmúlt Vízkereszt, mire bátorságot és időt gyűjtöttem az elkészítéséhez. Végül a receptkönyvek böngészésével több időt töltöttem, mint maga a Galettes des rois kivitelezésével, tehát Vízkereszt, vagy amit akartok; az alábbi recept bevált.
Habosra kevertem 10 dkg puha vajat, 10 dkg porcukrot, 3 tojás sárgájával, végül belekevertem 10 dkg darált mandulát (és kevéske szeletelt mandulát, amit egy megkezdett zacskó alján találtam). Kevertem hozzá – ízlés szerint – vanília aromát és rumot (ebből egy kicsit többet).
Főztem egy vaníliarúd és fél liter tejből sárgakrémet, de cukor nélkül; majd némi hűtés után a mandulás masszával összekevertem. (Szerintem vaníliapudinggal is megoldható, ami jelentősen csökkenti a ráfordított nyersanyag költségeit és a ráfordított időt.)
Leveles tésztával kibéleltem a tortaforma alját , beletöltöttem a krémet és a tetejét is leveles tésztával fedtem be. A szélét villával összenyomorgattam, egész felvert tojással megkentem a tetejét és 20 perc alatt megsütöttem.
Akkor most leírom a klasszikus leveles tészta receptjét. Az vesse rám az első követ, aki az olvasása után hozzáfog, megcsinálja és nem választja a félkész állapotban kaphatót. A gazdaságosság nekem jelenti az ár- és ráfordított idő + kiadósság arányát .
50 dkg liszt
2,5 dl hideg víz
40 dkg vaj ( nem margarin )
1 dkg só
Ebből 2-3 tortát lehet sütni, tehát első olvasatra valóban nagyon kiadós.
A lisztet+5 dkg vajat+ vízzel , sóval cipóba gyúrjuk. 20 percre hűtőbe tesszük, majd kinyújtjuk és a maradék hideg , felkockázott vajdarabokkal teleszórjuk. Boríték formába összehajtogatjuk és újra 20 percre a hűtőbe tesszük. (Mondtam, hogy macerás… és még nincs vége) Minimum NÉGYSZER (de lehet hatszor) ismételjük meg a kinyújtást – összehajtogatást 20-30n percenként, minden alkalommal egy negyed fordulattal , – mindig azonos irányba – elforgatva. Érdemes “12 óránál” megjelölni, mert a hűtőbe rakásnál – véletlenül – is fordíthatunk a tálon.
Egyszer csináltam, de nagyon meguntam ezt a hajtogatósdi – hűtőbe pakolósdit, pedig akkor még otthon voltam elsőszülött fiammal. Azóta kamasszá serdült, én pedig maradtam a bolti leveles tésztánál, mert annyival nem volt ízletesebb, mint amennyi munkát igényelt.
Akinek ideje és kedve tartja: rajta!
