Hogy hívják a túrógombócot, ha nem gombóc?

Nincs ez elrontva, csak másra jó – életem mottója mostantól a túrógombócra is érvényes, bár a váratlan megoldásból született dolognak nevet még nem találtam.

Sajnálatosan felemás a viszonyom a túrógombóccal. Hiába csinálom minden alkalommal kottára ugyanúgy, teljesen kiszámíthatatlan, hogy helyre kis gömbök jönnek fel a víz tetejére, vagy kevéssé gusztusos trutymóréteg. Biztos függ túrótól, holdállástól, akármitől, de mindig frusztrál, ha a gombóc nem marad gombóc. Ma ismét együttműködési hajlam nélküli masszát sikerült bekevernem, viszont a prézli és a megrendelt eperszósz már készen volt hozzá, ráadásul az éhhalál küszöbén álltunk. Lehet, hogy nem én találtam fel ezzel a meleg vizet, de hirtelen megvilágosodásom támadt, és elővettem a muffinsütőt, lesz ami lesz. Kivajaztam, megszórtam zsemlemorzsával, belekanalaztam a masszát, és mivel úgyis épp sült a kenyér – ami alá mindig teszek egy kis bödön vizet –, 180 fokon 15 percig gőzöltem-sütöttem. Az eredmény tökéletes állagú, a muffinformából is sérülésmentesen kiemelhető túrótallér (vagy mi) lett, ugyanúgy bármivel fogyasztható, mint a túrógombóc. Kétlem, hogy ezek után küzdök még valaha a főzős megoldással… (Végül zárójelben a recept, ha valaki netán pont ugyanezt szeretné ugyanígy elrontani: 50 dkg túró 1 ek cukor 4-5 ek búzadara 1 csipet só 3 tojás) Ha tetszett a recept, iratkozz fel a hírlevélre is!