Húsimádók estje, avagy a kolbász a retikülben

Myreille

Először egy „laza” tatár beefsteak, majd egy jó hamburger, pár bárányborda, egy kis kolbász és végül a desszert nem más, mint steak vargányával, sült céklával és zsenge cukkinivel.

Tatár beefsteak vajjal, friss zöldségekkel és ropogós gyökérkenyérrel a Miele Főzőiskolában/Fotó: Panyi Zsuzsi

Tatár beefsteak vajjal, friss zöldségekkel és ropogós gyökérkenyérrel a Miele Főzőiskolában/Fotó: Panyi Zsuzsi

Bevallom, hogy az első pasim isteni tatár beefsteakkel udvarolt nekem. Lehet, hogy virágot is hozott, de arra nem emlékszem, viszont a műanyag dobozra és benne a mennyei húsra pontosan, és nem a húson múlott, hogy a kapcsolat hamar kihűlt.

Egy szép bélszínnel vagy egy márványos tarjával a mai napig le lehet venni lábamról, de azt sohase hittem volna, hogy lesz férfi, aki rávesz arra, hogy a tatár beefsteakhez ne daráljam, hanem apróra vágjam a húst. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor most se Sanyi séfen múlott a dolog, pedig megtett mindent, hanem a többieken, akik a Miele Húsimádók estjén rávettek arra, hogy vagdaljunk, és miközben szaporán jártak az éles kések, összeismerkedtünk és megalapoztuk a hangulatot egész estére.

Készült még hamburger, sertéshálóba csomagolt kolbászkák, rozmaringba és chipsbe panírozott bárányborda és tökéletesre sütött steak.

Steak vargányával, sült céklával és vajon sült cukkinivel/Fotó: Panyi Zsuzsi

Steak vargányával, sült céklával és vajon sült cukkinivel/Fotó: Panyi Zsuzsi

Húspogácsa/Fotó: Panyi Zsuzsi

Húspogácsa. Csak akkor lehet megfordítani – egy határozott, gyors mozdulattal -, amikor a feléig kifehéredik a hús./Fotó: Panyi Zsuzsi

Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy az ilyen közös főzéseknek milyen remek a hangulata és csak amikor ott vagyok, döbbenek rá, hogy jobban feltöltenek, mint egy mozi vagy egy színházi előadás. Persze, tanultam is: nem kell se hagyma, se mustár a hamburgerpogácsába, a tatár beefsteakbe viszont erősen javasolt a füstölt pirospaprika és ha steaket sütök, nem érdemes a koleszterinen lamentálni, kétszer annyi vaj kell alá, mint eddig én gondoltam.

Az első hibát a tatár beefsteaknél követtem el. Megettem az összeset, ráadásul bőven ettem hozzá a frissen sült, ropogós gyökérkenyérből is. Annyira finom volt, hogy nem lehetett abbahagyni. Majd lenyomtam a hamburgert. A buci szintén Sanyi séf műve volt. A kolbászt csak megkóstoltam és elcsomagoltam – így került a retikülbe, másnap reggelire is tökéletes volt -, majd nekiveselkedtem a báránynak – a panírként szolgáló chips érdekes kísérlet volt, nekem nem jött be, de az legyen az életben a legnagyobb bajom, hogy a báránybordán túl erőteljesnek érzem a chipset -, és végül a feszülő hasam se tudott lebeszélni arról, hogy sorra ne kerüljön a steak. A macaron és a csoki szuflé közel sem olyan tökéletes, mint egy közepesen átsütött steak. Omlós, ízletes, pedig csak só és bors volt a fűszere, és nemes. Az emlékektől bármikor összefut a nyál a számban.

Bárányborda/Fotó: Panyi Zsuzsi

Bárányborda/Fotó: Panyi Zsuzsi

Hamburger/Fotó: Panyi Zsuzsi

Hamburger/Fotó: Panyi Zsuzsi

Az este tanulsága, hogy egy húsimádó nő életébe mindenképpen kell egy megbízható hentes valamint egy-egy főzős este, amikor nem kell foglalkozni a bevásárlással, a mosogatással és az időzítéssel (mert ez Sanyi séf feladata), más fekteti le a gyerekeket (férj vagy a nagymama), van idő egy-egy pohár borra (3 éve nem ittam bort a vacsorához) és jókat lehet enni valamint beszélgetni. A főzőiskola sokkal szórakoztatóbb, mint egy étterem, mégis olyan jókat lehet enni, mint a legjobb étteremben.

Az élmények hatására másnap mégse húst sütöttem, hanem gyökérkenyeret, de nem azért, mert nem lett volna kedvem újra végigenni a teljes menüt. Sőt! Ám ez már egy másik történet…

Köszönöm a meghívást a Miele Főzőiskolának, a fotókat pedig Panyi Zsuzsinak, én ugyanis otthon felejtettem a fényképezőgépemet, ám olyan jó volt ez az este, hogy írásban is meg kellett örökíteni.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra