In memoriam a konyhában

Remous

Süti anyák napjára.

Nem szeretem a naptári évfordulókat. Ezt a sütit is szerettem volna csak úgy… Nem anyák napjára, de az orgonanyílás , a lila akác illata eszembe juttatja az anyák napját. Ez a sütit nagyon szeretné anyám. Légiesen könnyű, gyümölcs; semmi vaj, a szájban omlós és intenzív ízek harmonizálnak.

Anyám tizenegy éve nincs köztünk, mégis minden nap itt van velem. Pontosabban nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Amikor meghalt, sok, egy másik oldalra való érzés kavargott bennem. A barátaim azzal biztattak, hogy idővel minden sokkal könnyebb lesz, s nem hiába mondják a gyászévet…

Majd meglátom, amint letelik minden sokkal egyszerűbb lesz. Abban az esztendőben azt a napot vártam, amikor arra eszmélek: “Ó, hát ma egészen megfeledkeztem róla, eszembe sem jutott..!” Ez a nap nem jött el és az évek során megtanultam nem várni ezt a napot. Elfogadtam, és így tényleg könnyebb: mindig bennem van, velem, a gondolataimban vele beszélgetek, és semmi, de semmi értelme , hogy arra a napra várjak, amikor elfelejtekezem róla.

Myreille házi croissante-ja az alapja, majd egy jó nagy evőkanál baracklekvárt követően eper-, kevés ananászdarabkák , sok almaszelet került a formába, végül megszórtam nádcukorral, fahéjjal és szeletelt mandulával. Gyorsan sütöttem, hogy az alma hersegjen, az eper pedig kevés levet eresszen.

Anyám szeretné… nem csak anyák napján.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra