A házi kifligyár legjobbja: mézes-köményes kifli

Myreille

A család több tucat kiflit volt kénytelen megkóstolni az elmúlt hónapban, mert én egy régi ízt kerestem. Ez még mindig nem az, de nagyon jó.

Mézes-köményes, apró kifli (Fotó: Myreille)

Az elmúlt egy hónapban kipróbáltam a vajas-köményes és a kacsa zsíros-köményes kiflitől a kalácsszerű tésztájú kifliig mindent. Próbálgattam az arányokat és mennyiségeket, egyetlen közös tulajdonsága volt a kifliknek, hogy mindegyiknek a tetejére őrölt római kömény került.

Kifli-kattanásom Szombathelyen a Szent Márton Látogatóközpontban újult ki. Megkínáltak ugyanis a Szent Márton-napi kiflivel, aminek az a fő tulajdonsága, hogy két kifli össze van ragadva, és csak úgy lehet megenni az egyiket, ha a másikat megosztod valakivel. Ez a kifli éppen olyan volt, amilyet anno zalaegerszegi kollégiumi szobatársam nagymamája sütött és már akkor is imádtam. Receptet viszont sehol se találtam és nem is kaptam. (Világjáró moksha-táskát és örök hálát tudok felajánlani annak, aki megosztja velem az eredeti receptet!) De ezek nem egyszerűen köményes kiflik, hanem apróak, nagyjából négyfalatnyiak, puhák mégis bennük van a remekül megsült kifli íze.

Ma végre elkészült a tökéletes tésztájú és méretű kifli, igaz, az íze kicsit más, mint amit keresek, de ilyet legközelebb is sütni fogok.

Hozzávalók:
400 g liszt
2 dl tej-víz (felesben)
20 g élesztő
1 kiskanál cukor
2 evőkanál méz
negyed teáskanál só
őrölt kömény
1 tojás

Annyi kelt tésztát gyúrtam mostanság kézzel, hogy élvezni kezdtem a kenyérsütő dagasztó funkcióját és amíg a gép teszi a dolgát (nagyjából 1-1,5 óra), addig csinálok mást. Így a tészta dagasztása abból áll, hogy a tartályba teszem a langyos tejes vízben 1 kiskanál cukorral felfuttatott élesztőt, a lisztet, a sót és a mézet, majd hagyom, hogy dolgozzon. (A kelesztést is olykor a gépre hagyom, néha viszont kiveszem a tartályt, letakarom konyharuhával és az alatt hagyom kelni.) Természetesen a tésztát kézzel is meg lehet gyúrni!

A szépen megkelt tésztát lisztezett deszkán, kézzel átgyúrom, cipót formázók belőle és négy egyenlő részre vágom.

A tésztadarabokat nagyjából 20-25 centi átmérőjű körökké nyújtom és mindegyiket nyolc cikkre vágom. (Ebből az adagból 32 db kifli lesz, éppen belefér egy sütőkhöz melléklet nagy méretű tepsibe.)

Szélesebb felétől (ez volt az egykori kör széle) szorosan feltekerek minden háromszöget, de a az első tekerés után óvatosan megnyújtom a háromszög csúcsát. Ez nagyon fontos lépés, mert ettől a felső rétegek vékonyabbak és ropogósak lesznek.

Sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom a kifliket és 15-20 percig hagyom kelni.

Pihenő kiflik (Fotó: Myreille)

Felvert tojással megkenem a kifliket és mindegyiket megszórom őrölt köménymaggal. Sem a méz, sem a kömény nem lesz erőteljes, lehet bátran szórni.

Sütésre kész kiflik (Fotó: Myreille)

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg szépen megpirul. Kiveszem és letakarom egy konyharuhával. Mi már ilyenkor is lopkodjuk és egész gyorsan fogy. Lehet enni önmagában, de szendvics is készíthető belőle.

Kisült kiflik (Fotó: Myreille)

Mézes-köményes, apró kifli (Fotó: Myreille)

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra