Mákos guba – legyen nekem karácsony

Myreille

Egyáltalán nem igazságos, hogy kedvenc ételeimnek a többségét életem férfijai nem komálják.  Egy ideig tűrök, aztán fellázadok…

Mákos guba (Fotó: Myreille)

Mákos guba (Fotó: Myreille)

A mákot a máktortától a mákos rétesen és bejglin át a mákos gubáig minden formában imádom. Négyfős családunkban egyedül vagyok ezzel, így anyukámmal szoktam összebeszélni és mákosakat sütni vagy ínségesebb napokon a darált mákot összekeverem egy kis mazsolával, tejszínnel rummal vagy reszelt citromhéjjal és önmagában eszem a tölteléket – nem, nem fájdul meg a hasam – és  közben azzal biztatom magam, hogy a tésztán megspórolt kalóriák igazából jót tesznek nekem.

Pár napja azonban rákívántam a mákos gubára és kiflit is vettem. (Ez azért nagy szó, mert mostanság elkerül minket a kenyeres autó, a kisbolt meg bezárt.)

Gyerekkoromban mindig gyors mákos gubát ettem. A felkarikázott kiflit cukorral ledarált mákkal egy tálba rétegeztük majd elöntöttük forró tejjel. Kicsit hűlni hagytuk és már lehetett is enni.

Most arra gondoltam, hogy legyen nekem októberben karácsony, megadom a mákos guba módját. A mazsolát rumba áztattam. A kifliket felkarikáztam és a darált mákkal jénaiba rétegeztem. A tojást habosra kevertem a cukorral, majd felöntöttem tejjel. A kiflikre szórtam a mazsolákat – a maradék rumot megittam – és meglocsoltam a tejes tojással. 10 percig állni hagytam, majd 190 fokot sütőben 25 perc alatt készre sütöttem, mint egy kenyérpudingot.

Isteni lett, de töredelmesen bevallom, hogy sokkal jobban esett volna, ha anyukám tesz elém. Lehet, hogy karácsonyra bejgli helyett ezt kérem majd…

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra