Megunhatatlan chilis-sajtos stangli

Myreille

A stanglival legtöbbször az a baj, hogy gyorsabban elfogy, mint elkészül. Ez a recept egyszerű és gyors, főleg, ha az ember lányának légkeveréses villanysütője van.

Ha nem, akkor ki kell várni az egyes tepsik közötti sütési időt, ám ennek az a veszélye, hogy amíg az egyik tepsi sül, addig a kész stanglikra rájár a család…

"Térkép e táj". A barna foltok őrölt chili, az élénk pirosak tört chili, a fehér pedig sajt. Sütés előtt felvágom a tésztát, ám ha kicsit kihűlt a vágások mentén újra átvágom./Fotó: Myreille

“Térkép e táj”. A barna foltok őrölt chili, az élénk pirosak tört chili, a fehér pedig sajt. Sütés előtt felvágom a tésztát, ám ha kicsit kihűlt a vágások mentén újra átvágom./Fotó: Myreille

A szomszéd lány remek sajtos stanglikat süt. Olyanokat, amiről még álmodni is szoktam. A tésztája omlós, de még se zsíros, nehéz, hanem ízletes, és másnap is finom, már ha marad másnapra…

Elkértem a receptet, mert régóta hasonló tésztát keresetem a stanglihoz, de persze nem is én lennék, ha nem változtattam volna rajta azon túl is, hogy a sajt mellé még egy kis chilit is szórtam a tésztára.

A chili és a családom viszonyáról mindenképpen fontos tudni, hogyha kiejtem a számon, hogy chili, akkor életem férfijai erős tiltakozásba kezdenek, mert ők nem szeretik se a csípőset, se a chilit. Toll a fületekbe gondoltam, én akkor is sütök magamnak, erre kiderült, hogy nem csak a férjnek ízlik a chilis-sajtos stangli, hanem a gyerekeknek is, sőt még a macskának is, és most már ott tartanak, hogy nem kell sima sajtos, köményes és a koriandereset is felejtsem el – legközelebb akkor is sütök magamnak korianderest is – csak chilis-sajtosat süssek, de sokat.

Persze, az igazsághoz tartozik, hogy a sajtos rudakat megszórom őrölt és tört chilivel is, mégse adagolom durván a fűszert. Nem égeti le a fejet, csupán pikánsan csípős./Fotó: Myreille

Persze, az igazsághoz tartozik, hogy a sajtos rudakat megszórom őrölt és tört chilivel is, mégse adagolom durván a fűszert. Nem égeti le a fejet, csupán pikánsan csípős./Fotó: Myreille

Hozzávalók:
60 dkg liszt
30 dkg kacsazsír
1 teáskanál só
2 dkg élesztő
kb. 200-250 g tejföl
1 tojás (külön kell a sárgája és a fehérje)
őrölt chili
tört chili
kb. 5 dkg sajt (trappista vagy gouda)

A lisztbe belemorzsolom az élesztőt, majd a zsírral, sóval, tojássárgával és 2 nagy (púpos) evőkanál tejtejföllel tésztát gyúrok. A tejfölből nem árt tartalék, mert ha nem állna össze a tészta – bár ennyi zsírral ez szinte kizárt -, akkor mehet még bele tejföl.

A tojásfehérjét simára keverem 1 evőkanál tejföllel.

A tésztát 4 egyenlő részre osztom és előkészítek 4 sütőpapírt a 30×40 centis tepsimhez. A sütőpapíron egyesével kinyújtom a tésztákat – próbálok téglalapot gyártani, ami kitölti a tepsit -, megkenem a tojásos-tejfölös keverékkel, megszórom őrölt chilivel, majd tört chilivel végül sajtot reszelek a tetejére.

Pizzavágóval felcsíkozom a tésztát, illetve egyszer keresztbe is átvágom. Szeretem a hosszú, elegáns stanglikat.

A sütőpapírral áthúzom a tepsibe és kb. 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt készre sütöm. Akkor jó, ha kicsit megpirul.

Vékony, ropogós, chilis - nálam ilyen az elegáns stangli. Hátránya, hogy könnyen törik. A szomszéd lány vastagabbra szokta hagyni, úgy is finom./Fotó: Myreille

Vékony, ropogós, chilis – nálam ilyen az elegáns stangli. Hátránya, hogy könnyen törik. A szomszéd lány vastagabbra szokta hagyni, úgy is finom./Fotó: Myreille

A moksha.hu hírlevelet se hagyd ki, iratkozz fel most!

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra