Nyári ízek szatmári szilkéből

N.V.K.

Néphagyomány és művészet a szilvalekvár körül.

Újra élvezni a nyár ízeit, illatát a szomorkás, hideg téli napokban is lehet. Nagyanyáink éléskamráikban konzerválták a napsütést, különféle lekvárok, befőttek, aszalt gyümölcsök formájában. Ezek a bio csemegék többnyire karácsony táján kerültek az asztalra, egyszerű ajándékként sokszor csokoládé szaloncukor helyett.

Ilyen különlegesség a mára már hungarikummá vált Szatmári szilvalekvár. Ez a tradicionális Szabolcs- Szatmár-Bereg megye nevével fémjelzett ínyencség a Beregi Tiszahát vadon termő szilvafáinak gyümölcséből, az apró szemű, ízletes „Nemtudom szilvából” készül. Ennek a fajtának nagyon magas a gyümölcscukor tartalma, ezért egyáltalán nem kell cukrot adni hozzá lekvár, készítéskor. A „Nemtudom szilva” mókás nevét, azon egyszerű oknál fogva kapta, hogy pontosan nem meghatározható milyen fajta. Az igénytelen fácskákat senki nem próbálta nemesíteni.

A Felső Tiszahát falvacskáiban a takaros kis porták, beszélő kapui előtt, ahol a fa lócán este felé a háziak üldögélnek, többnyire szilvafák álldogálnak, nyáron árnyékot, télen zamatot adnak gazdáiknak. Augusztus végén a falvaknak szilva illatuk van Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében. Az asszonyok hatalmas fóliákat terítenek a fák alá és arra rázzák le a bőséges termést, feléből szilvapálinka, feléből szilvalekvár készül.

A régi hagyomány megköveteli, hogy a lekvár főzés, nyílt lángnál, szabadban történjen. Szalicil, befőttesüvegek, szűk konyhák mindezek elképzelhetetlenek a Szatmári szilvalekvár készítésénél. A lekvárfőző ház udvarára sereglik, az utca apraja- nagyja hatalmas üstben napokig felváltva kavarják az eleinte bíbor lila, majd egyre sötétedő finomságot. Beszélgetnek, nótáznak, mesélnek, míg az üst frotyog. A serénykedés több napig tart a „keverő” kézről- kézre jár. Hosszú órák után végre megkóstolhatják a ciberét. A friss rogyantott szilva levét, borssal fűszerezik és kenyérrel mártogatják. Ez még nem szilvalekvár, csupán az előétel, szilvacibere, könnyű nyári frissítő.

A lekvárt, kívül- belül mázas, virágmotívumokkal díszített, „hasas” cserépedényekbe, szilkékbe teszik, mert a szatmári szilvalekvárnak szilkében és nem befőttesüvegben a helye, ettől lesz még ellenállhatatlanabb. A kamrában szépen egymás mellett sorakoznak a mázas cserépedények, szomszédaik is akadnak kóser szilvapálinka, szíverősítőnek, kedvderítőnek, újév köszöntőnek, aszalt szilva csemegének. Egy csipetnyi nyarat és örömöt varázsolnak a télbe.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra