Rakott vajbab gerslivel és fokhagymás tejföllel

Myreille

Férj előtt a gersli szót kiejteni vétek, először meg kell vele etetni, persze titokban, majd amikor másodszor szed a tálból, közölni, hogy mit eszik.

Bizonyára vannak rendes, a konyhaművészet újdonságaira nyitott férfiak. Az én férjem is ilyen volt a kapcsolatunk első három hónapjában, amikor a csicseriborsót szó nélkül ette, de azóta eltelt 7 év, és ha olyat hall, hogy gersli, kiborul. Én viszont nyughatatlan vagyok, szeretek kísérletezni. Legújabb mániám – amióta májas-gerslis hurkát ettem – a gersli (árpagyöngy), ami nem 21. századi hóbort, hiszen már a római gladiátorok is ezt ették, hogy erősek legyenek, de a mi konyhánkban újdonságnak számít.

Így etesd meg a gerslit a nyűgös férjjel küldetés első lépése a gersli elrejtése volt és a rakott dolgokat éppen ilyen hadművelethez találták ki. Nem olyan régen volt rakott kelkáposzta, most jöhetett a vajbab. Klasszikus étel kicsit másként.

Rakott vajbab gerslivel és fokhagymás tejföllel (Fotó: Myreille)

Hozzávalók:
70 dkg vajbab (nekem most fagyasztott volt, de a friss is boldogság)
50 dkg darált hús (sertés, pulyka)
25 dkg hántolt gersli (árpagyöngy)
400 g tejföl
3 gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma

bors
őrölt vagy friss majoranna
pirospaprika
kevés olíva olaj

A vajbabot, ha friss, akkor meg kell tisztítani és 3-4 centis darabokra vágni, majd lobogó, sós vízben megfőzni. A fagyasztott vajbabot csak meg kell főzni.

A vöröshagymát apróra kell vágni, majd kevés olajon megdinsztelni. Ezután rá kell tenni a darált húst és fehéredésig kevergetni. Fűszerezni kell sóval, borssal, majorannával, pirospaprikával, majd felönteni annyi vízzel, hogy bőségesen ellepje.

A gerslit alaposan megmosom és a húshoz öntöm. Fedő alatt, a vizet gyakran pótolva addig főzöm, amíg a gersli megpuhul. Maradjon egy kis szaftja a végén!

Egy tűzálló tál aljára pakolom a húsos-gerslis keverék felét, ráteszem a főtt vajbabot, majd arra a húsos-gerslis másik felét. A tejfölt összekeverem a zúzott fokhagymával és a felével megkenem az étel tetejét. 180 fokos sütőben 30-40 perc alatt összesütöm.

A maradék tejföllel a kiszedett ételt kell meglocsolni. Mi úgy szeretjük, ha jó tejfölös.

Szerencsére a gerslis hadművelet sikeres volt, a férjem imádta az ételt, kétszer szedett belőle. Főzhetem máskor is. Gersli ügyben szabad kezet azért még nem kaptam, nehogy elbízzam magam.

Rakott vajbab gerslivel és fokhagymás tejföllel (Fotó: Myreille)

Egyetlen dolog zavar: a zúzott fokhagyma a tejfölt zöldre színezte sütés közben és nem tudom, hogy ez mitől lehet. A fokhagyma jó volt, nem hajtott, az íze se változott meg sütés közben, csak azok az apró zöld pöttyök nem túl jó omenek az ételen.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

5 hozzászólás a “Rakott vajbab gerslivel és fokhagymás tejföllel” című cikkhez.

  1. babi tőtős szerint:

    nagyon jo őtlet és a férjem is szereti kőszi

    VálaszVálasz
  2. Kvasztics szerint:

    Jól hangzik, mindenképpen megcsinálom, én ugyanis szeretem a gerslit.

    VálaszVálasz
  3. ferenczik klara szerint:

    naagyon finom őtletesés gazdaságos

    VálaszVálasz
  4. Jenei Lászlóné szerint:

    Én az egyszerűség érdekében a félig-meddig megpárolt darálthús-gersli tetejébe borítom a fagyasztott zöldbabot, és összekeverem, majd egy kicsit tovább párolom. Igaz, hogy nincsenek szép, elválasztott rétegek, viszont ebből a keverékből nem csak a finnyás férj, de a válogatós kisgyerek sem tudja a zöldséget kiválogatni. Ugyanez a módszer más zöldségfélénél is beválik. A fokhagymapettyeken meg ne problémázz, ha egy kiskanál fűszervarázst is keversz a tejfölbe, akkor kifejezetten színes lesz az étel teteje. Meg amúgy is addig szoktam sütni, amíg a tejföl is kicsit megpirul, akkor már fel sem tűnik.

    VálaszVálasz
  5. Szandi szerint:

    Kedves Myreille :)
    Válasz a kérdésedre, ha még nem derült volna fény rá :)
    A fokhagymában enzimek hatására kialakuló kénvegyületek reakcióba lépnek a nyomokban mindig előforduló rézzel, s már elő is álltak a kék, zöld rézvegyületek. A kék színhez igen kevés réz kell, s gyakran már a vezetékes víz természetes előforduló réztartalma is elegendő hozzá, de a só szennyező anyagai ugyancsak befolyással lehetnek a színre. A réz forrása lehet akár az ecet is, vagy a citromlé, amelyet a tartósításhoz (ecetes fokhagyma) felhasználunk.
    Az elszíneződés megjelenése, intenzitása leginkább a fokhagyma korától, a kéntartalmától, és az eljárás módjától függ.
    Mellesleg én is elkészítettem és nagyon izlik :D
    üdv: Szandi

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra