Anya lettem! – Pontosabban Zsombi anyuka lettem…

Myreille

Már egy hete óvodába jár a fiam. Egyszer sem sírt. Bijabo itthon várja. – Óvodai beszoktatásról és egyéb, anyai démonokról.

2011. augusztus 26-án 3 éves lett a fiam. Zsúfolt egy nap volt. “Még szerencse, hogy 3 évvel ezelőtt volt időd megszülni…” – mondta a férjem a programjaim láttán, de végül volt gyertyagyújtás (háromszor, mert annyira szereti elfújni a gyertyákat) és ajándékozás. Három nappal később kezdődött az óvoda.

Érdemes volt szívhez szóló levelet írni, mert a gyerekemet végül felvették az oviba. Bár mindig is tudtam, hogy Zsombi szeptembertől óvodás nagyfiú lesz, a hír egészen sokkolt. Főleg az a része, hogy a beszoktatás kezdete éppen ütközött nyaralós terveimmel, de nem változtattunk. Én elmentem Nyíregyházára kirándulni, a gyerek pedig a szüleimhez, hogy az utca legelevenebb gyereke legyen.

Előtte, persze, benéztünk az oviba, ahol a fiam azonnal elvonult játszani, majd a világ legrendesebb gyereke címre pályázva úgy viselkedett, ahogy a nagykönyvben megírták. Köszönt mindenkinek, bemutatkozott, amikor szóltam neki, hogy most mennünk kell, akkor visszarakta a játékot, elköszönt és közben valami angyali jóság lengte körül. Megtudakoltuk azt is, melyik jelet kapta. A füzetet osztották rá és én két hétig mondogattam neki, mennyire klassz jel a füzet, még lerajzolni is megtanulta.

Hétfőn (2011. augusztus 29-én) végül elindultunk egy rövid napra. Én azonnal Zsombi anyuka lettem, de legalább fel voltam szerelve mindenféle kötelező papírral (orvosi igazolás, nyilatkozat stb.) és az ágyra a huzatot is megvarrtam. Mázli, hogy jelet nem hímeztem, ugyanis csütörtök délutánra kiderült, némi kavarodás volt a jelekkel, és a fiam a füzet helyett a nagyszerű vödört kapta. A váltás sokkal simábban ment, mint gondoltam. Tudja, hogy a vödör a jele, de ha valaki megkérdezi, miközben ő éppen egy tűzoltóautóval játszik, akkor a betanult választ mondja. Nem tud egyszerre kétfelé figyelni, de ugye XY kromoszóma birtokostól ez nem is elvárt.

Az óvodában teljes döbbenettel fogadtam, hogy a beszoktatás másfél órája alatt az anyukák az udvar szélén állnak és beszélgetnek. Szerencsére az óvónők nem ragaszkodtak ahhoz, hogy őrt álljak, amivel összezavartam volna a gyerekemet, mert megbeszéltük, hogy Zsombor oviban játszik, alszik, eszik, anya dolgozik, majd ovi után csak egymásra figyelnek és érdekes és vicces dolgokat csinálnak. Például mosatlan paradicsomot esznek a kertből, az útmutató segedelmével összeszerelik a LEGO traktort és egyéb mulatságokat csapnak.

Paradicsom a kertből (Fotó: Myreille)

Szóval leadtam a gyereket, aki mellesleg olyan izgalomban volt, hogy végre óvodás lehet és játszat a darus autóval, hogy még egy puszit sem kaptam tőle és két pillanat eltűnt a gyerekek és a játékok közözött. Azért egy puszi jól esett volna, de nagyon erős voltam és hazafelé csak kicsit pityeredtem el.

Három rövid nap után elérkezett a szeptember elseje és a hosszú nap. Kakasokkal Ébredő Zsombor ezen a reggelen úgy aludt, mintha muszáj volna, és amikor finom puszikkal és halk, jó reggelt-tel ébresztgettem, visszaszólt, hogy Anya, ne kiabálj!, oldalra fordult és aludt volna tovább. Kitartó voltam – minden pasit ezzel viszek a sírba, hogyha kelni kell, kitartó vagyok – és ébresztgettem: Jó reggel, elkésünk az oviból! Végül felkelt, megreggelizett és elindultunk. Köszöntünk mindenkinek, mint rendes falusi gyerek, azonban minden jó reggelt után hozzátette, hogy elkésünk az oviból. (Imádom benne, hogy bosszút nagyon nemesen tud állni.)

Fél négykor ott álltam az ajtóban és vártam, hogy a “kiscsopis atkák” befejezzék az uzsonnát és elinduljanak az udvarra játszani.  A nap folyamán elhatároztam, a kezdeti időben mindig ott leszek érte fél négyre, mert hátha tényleg számít neki, hogy érte az első között jönnek, és az valami csoda, hogy amikor meglát, felragyog az arca. Olyankor azt érzem, hogy én vagyok a legjobb dolog az életében.

Zsombor azonban nem azért hős, mert szeret oviba járni, sőt meg lehet azzal fenyegetni, hogyha nem viselkedik rendesen, nem mehet oviba, hanem azért, mert se a Bijabot – pedig az elmúlt két évben nem aludt nélküle -, se saját játékot nem viszi magával reggel. Nem csak elfogadta ez a szabályt, de annyira nagyon ügyes, hogy Bijabo nélkül is abszolválja a délutáni alvást az oviban. Itthon persze elmesél mindent a kedvenc nyulának és nekem jut a megtisztelő feladat, hogy Bijabo magyar hangja lehetek.

Nekem az elmúlt egy évben igen hosszú listát sikerült összeírnom arról, mi mindent fogok csinálni, amikor a fiam óvodás lesz. Az első helyen az egész nap alszom szerepelt, de a listából semmit sem teljesítettem még. Azonban kétnaponta eljárok futni és az egyik „szabad” délelőttöt kihasználtam és lenyírtam a füvet. Ja, és nem főzök ebédet.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

2 hozzászólás a “Anya lettem! – Pontosabban Zsombi anyuka lettem…” című cikkhez.

  1. lillamilla szerint:

    imádom olvasni ezeket az írásaidat a kisfiadról! emlékszem, amikor unokahúgom ovis lett, két percre bambultam el és most azon kaptam magam, hogy ötödikes az általános iskolában. hihetetlenül gyorsan telik az idő, nagyon jó, hogy ezt te ilyen módon megörökíted és még jobb, hogy megosztod velünk! SZERETEM A MOKSHÁT!

    VálaszVálasz
  2. kisan szerint:

    “kiscsopis atkák” :) :) :)

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra