Anya lettem – Macskáról, négyévesről és terhes nőről

Myreille

Fejezet, amelyben megtudjuk, hogy a kisfiú fejét kék cérnával stoppolják, a nyúl fülét viszont pirossal és Zsombor 4 éves lett.

Életem regényét ott hagytam félbe, hogy a fiam elment a nagyiékhoz nyaralni, én meg bőgtem, amikor otthagytam, és beköltözött hozzánk Micu.
Micu, a cicu – ahogyan Zsombor hívja – fene nagy macskafranc. A félszeműről ugyanis kiderült, hogy 3 családot etet azzal, hogy ő akkor most náluk otthon érzi magát, szereti a gazdáit és ezért cserébe némi etetést kér. A férjem azonnal rohant macskakaját venni, mert ugye ő nem kedveli a macskákat, de… A fekete szőrcsomónak mindenki bedől és ha át is lát rajta, elnézi neki. Olyan szép, fényes és egészséges a bundája, hogy bármelyik macskaszépségversenyt megnyerné. Azt nem sikerült kideríteni, hogy mi történt a szemével, de láthatóan ez sem a hízelkedésben, sem a vadászatban nem zavarja.

Zsombort szétveti a boldogság, ha (kegyesen) megjelenik a macska, bár egy kicsit is tart tőle. Micu a kölyökmacskák legyőzhetetlenségével mindenre vadászik. Rózsaszín lábkörmeim vagy Zsombi lába ugyanolyan vonzó, mint egy nekiiramodó egér. Fekete macskánk – akinek hivatalosan csak résztulajdonosai vagyunk – már egeret is fogott, majd ahhoz a dilemmához ért, hogy az egérrel cicázzon vagy a fiammal bújócskázzon a tuja körül… Végül az egér elmenekült. Először csak azt hittem, véletlen, ahogyan a Micu bújócskázik Zsombival, de rá kellett jönnöm, hogy a macska tudatos és éppen úgy szívatja a gyereket, ahogyan az egeret. A gyerek viszont kacag és halálosan boldog, én meg mindig mosolygok, ha őket nézem. Két lökött.

Amíg Zsombor nyaralt, találtunk nevet a kistesónak – babonából még nem írom le -, és ahogy több időm volt magamra, több időm volt (munkanevén) Stip Kígyóra is. Megéreztük a közös hangot és azóta még jobban elvagyunk ketten egy testben. Néha már az orromban érzem a babaillatát és akkor sem haragszom rá, ha ugrálóvárnak nézi a belső szerveimet.

Mindenkitől azt hallgatom, hogy mekkora a hasam, mindjárt szülni fogok, pedig csak harántfekvésű a lelkem. Előszedtem a gyerekruhákat és majd megbolondultam, mert nem találtam meg az anorákot, a mellszívót és a sterilizálót. (Azóta előbukkantak és a ruhákat is kimostam, kivasaltam.) És a hajamat is levágattam. Éveket fiatalodtam, kellett ez nagyon. Külön hízeleg, hogy az oviban egészen sok anyuka szóvá tette, hogy jó az új frizurám.

Augusztus 26-án 4 éves lett Zsombor és valahogy megnőtt és cserfesebb lett, amíg nyaralni volt. Nem tudom, hogy mit csinál éjszaka, de napról napra nagyobb, komolyabb, fiúsabb. Az első 4 évet azonban nem úsztuk meg varratok nélkül. A születésnapja előtt 4 nappal elcsúszott a vizes fürdőszobakövön és fejével tompította az esést. Ezt a fejbőre nem bírta, így rohantunk a sürgősségire, ahol egy nagyon kedves doktor összestoppolta annyi idő alatt, amíg én elmondtam A három kiscicát és az Iciripicirit. Arra már nem emlékszem, hogy A kiskakas gyémánt félkrajcárját is elmondtam vagy csak akartam. A gyerekem egy „kösz!”-szel nyugtázta az orvosi beavatkozást, szép kék cérnával stoppolták össze a fejét, rajtam pedig kiült a sokk utóhatása. Hirtelen fáradt és zaklatott lettem, de akkor estem igazán össze lelkileg, amikor a gyerek már jóízűen aludt az ágyában. Mert, ugye, az ilyen történetek úgy szépek, hogy ketten vagyunk itthon Zsomborral, éppen nincs autó, pedig a kórház csak 10 perc autóval és a gyerek fejsebéből ömlik a vér, miközben a gyerek azt mondogatja, hogy nem akart bajt okozni és neki már nem is fáj a feje. Szerencsére agyrázkódása nem volt és nagyon gyorsan gyógyult a seb, de azóta óvatosabban közlekedik a fürdőszobában.

4 éves (Fotó: Myreille)

A varrat miatt keveset tudott gyakorolni a pedálos bringával, pedig azt kapott születésnapjára és mágneses betűket, mert még mindig szilárd elképzelése, hogy “ír”, sőt most már “olvas” is. Előveszi a Kispipi és Kisrécét, komolyan belemélyed és „olvassa”, majd lapoz. Ami megdöbbentő, hogy tudja az egész mesét. Ettől jó dolgom is lett, mert este egyet ő mesél nekem, egyet én neki.

Valahogy elrepült a nyár és ismét elkezdődött az ovi. Ez már a negyedik hét… Olykor totális csődnek érzem magam, mert a gyerek nem akar egyedül öltözni vagy éppen 20 percig reggelizik, de néha meglep hogy egyre együttműködőbb. Ha többen jövünk hazafelé – igen, ilyen a vidéki élet -, akkor addig fut, ameddig megbeszéltük, majd megáll és akkor is áll és vár az engedélyemre, ha a többiek tovább futnak.

Hihetetlenebb dolgokat épít Legoból, én pedig vagyok annyira jófej, hogy időnként szétszortírozom a Legokat, hogy ne a keresgéléssel menjen el az idő, hanem jusson bőséggel játékra. A Lego katalógus készítőit viszont innen csókoltatom, mert képesek voltak egy kép hátsó zugában szerepeltetni egy sárga iskolabuszt, amit nem lehet megvenni, viszont a fiam kiszúrta és ragaszkodik hozzá, hogy töltsük le hozzá az útmutatót és építsük meg…

A Bijabo viszont egyre nyúzottabb. Egyik este leszakadt a szétnyílt füle. A fiam a szakadt darabot ugyanúgy az ujjára tekerte és szeretgette, mint magát a nyulat. Végül ketten megvarrtuk és a nagy fülvisszavarrási akcióhoz Zsombor választott cérnát. Pirosat.

Zsombor azt meséli Stip Kígyóról, hogy a „kistesót anya neveli a hasába nekem”. Szóval várja. Már a régi – kicsiknek való – játékokat is átválogattuk és külön dobozba pakoltuk. Nagyjából két hónap és négyen leszünk… de lehet, hogy már ennél is kevesebb… A 30. heti UH-n rákérdeztem a dokinál, hogy mit lát fiú vagy kislány. Amikor ő is a gyerek heréiről kezdett el beszélni, végképp elszállt minden reményem, pedig olyan jó lány nevem volt talonba, ha azt kellene bemondani.

Anya lettem sorozat>>

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Egy hozzászólás a “Anya lettem – Macskáról, négyévesről és terhes nőről” című cikkhez.

  1. Dhiriam szerint:

    jó olvasni a családi híreket…és azok a mély barna szemek!..szíveket felvértezni csajok ;)

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra