Anya lettem – Szia szexbomb, jó az illatod!

Myreille

0321

Egészen vállalhatatlannak tűnt a vágy, hogy én februárban mákos bejglit ennék, de a védőnő felmentést adott. Kecsegtet a tavasz!

Megint betegek voltunk. A szokásos takonykór mellé most a láz is csatlakozott. Először Zsombor volt beteg, majd én és az apja. Tehát azt a hétvégét úgy töltöttük, hogy aki éppen kevésbé volt lázas, próbálta életben tartani a család többi részét illetve kordában tartani a 2 napig ágyat nyomó, majd felhalmozott energiáival nem bíró Zsombort. Közben nekem fix programom volt Dani etetése és minél kimerültebb és gyengébb lettem Dani annál sűrűbben akart enni. Végül a helyzet tarthatatlanná vált, elkezdtem antibiotikumot szedni, köménylevest ettem reggel-délben-este, tejszaporító teát ittam. De a tejem nem szaporodott olyan gyorsan, mint kellett volna. A védőnőnk – el nem tudom mondani, milyen nagy segítség ő – javasolta, hogy az olajos magvak (pl. marék dió) mellett megpróbálhatnám a mákot is. Tehát miután „intravénásan” nyomtam a köményt, jóllaktam mákkal is. 20 dkg mákot tüntettem el 12 óra alatt, mert egész februárban kívántam a mákos bejglit. Legalább 10 percig játszottam a gondolattal, hogy tésztát kellene gyúrni és bejglit kellene sütni, de végül csak a máktölteléket csináltam meg – tejjel, cukorral, citromhéjjal és mazsolával – és nyomtam be kiskanállal, mert a tészta úgyis felesleges szénhidrát és én amúgy is úgy szeretem a bejglit, ha alig van tésztája. Szóval azért a kis semmiségért nem érdemes vacakolni.

20130320b

Dani 4 hónapos (Fotó: Myreille)

A következő 12 órában rengeteg tejem lett, de a köménnyel megalapozott és mákkal megtetőzött emésztésem viszont megkínzott. A legrosszabb pillanatban egyedül voltam itthon két éber és szerfölött kreatív gyerekkel, miközben én csak egy sötét szobára és egy ágyra vágytam. De túléltem, és azóta a mákfogyasztásomat is normalizáltam – most már 3-4 napig is kitart a 20 dekás daráltmák – és a tejem is remekül feszíti a cicim. Dani boldog. Én boldog vagyok nagyjából…
A nagy betegség óta Zsombi volt egyszer úszni és ráadásként megint hazahozott valami takonykórt, ami most mind a négyünket elkapott. Mindezek mellett már eltörpül, hogy a jóslat bevált: nincs annál nehezebb döntés, mint amikor a kicsit szoptatom, a nagy pedig kiabál, hogy „valaki kitörli a fenekem?”. És az ember lánya – rutintalanul – azt gondolná, hogy igen, ilyen az életben egyszer előfordul és ezt emlegeti utána a gyerekek esküvőjéig. De egy fenét! Ez napi program. Hiába tolom fél órát ide vagy oda Dani etetését, amint elhelyezkedünk és Danit elönti az evés öröme, csapódik a vécéajtó és tudom, hogy pár perc múlva választanom kell, hogy a mohón és boldogan szopó gyerekemet kapom le a mellemről vagy megkérem a nagyobbikat, hogy várjon egy kicsit, illetve már nagyfiú, próbálja meg egyedül megtörölni a fenekét…

Egy-egy laza nap után pezsgőt tudnék bontani örömömben, amikor mind a két gyerek a saját ágyában szuszog. Akkor kezdődik az élet igazán. Mert mosogatni és vasalni való mindig van bőven, a meghülyülés ellen pedig néha olvasni kell ezt-azt, sőt, filmekre is ki vagyok éhezve, de nagyon. Kedden sikerült levágatni a hajam és már ettől az apróságtól jobban érzem magam, de a kozmetikus még mindig vágyálom. De legalább Vácrátótra eljutottunk a gyerekekkel.

20130312a

Zsombor Vácrátóton kárpáti sáfrányt szagol (Fotó: Myreille)

Tegnap megint voltunk Danival kardiológusnál. A jó hír az, hogy nincs rossz hír, de egyre biztosabb, hogy műtét lesz. Minden alkalommal, amikor beszélek az orvossal, felkavarodik a lelkem. Az eszemmel tudom, hogy miért vagyunk szerencsések, milyen kockázatok vannak, és az egészet tudom kezelni anélkül, hogy beleőrülnék, de ilyenkor nincs kicsattanó jókedvem.

A kórház viszont egészen jókedvű volt Zsombor magánszáma miatt:
– Nézd! – mondja egy csapat idősebb néninek – Kicseréltem a Trabantomon a kerekeket. V8-as motort is tettem bele. A felfüggesztés jó volt, azt nem kellett cserélni.
Az öreg hölgyek kérdezgetik, álmélkodnak és kuncognak, annyira tetszik neki a négy és féléves profikat megszégyenítő dumája.

Nekem egyik nap azt mondta: Ana, ha valamikor le akarod cserélni az autó ajtaját és egyedül vagy, akkor tegyél alá egy fát, megtarti.

Zsombor képtelen megállni 2 másodpercig – éppen ezért fotózni is roppant nehéz – és képtelen csendben maradni. Ha nem beszél, akkor énekel. „Lipem-lopom a szőjőt, elájult az öeg hőgy.” Hála az internetnek, sikerült kideríteni, hogy az eredeti mondókában elaludt az öreg csősz van, azonban amikor a csőszről faggattam a gyereket, úgy nyilatkozott, hogy annak semmi értelme.

Zsombi gyermeki logikája mindig megmosolyogtat és – tudom, giccses nagy szavak, jobbak viszont nincsenek – de fényes melegséggel tölti meg a lelkem. Akkor is, amikor nevelni próbál engem, éppen úgy, ahogyan én őt, bár egészen más elképzeléseink vannak a rendes viselkedésről. Szerinte én akkor viselkedem rendesen, ha nem kell sziesztáznia és reggelire, ebédre és vacsorára is kap csokit, rengeteg csokit. Én meg olyanokat várok el tőle, hogy ne ordibáljon Dani kiságya mellett, ebédnél beszéd helyett inkább a kaját lapátolja, mosson kezet és tartson rendet a szobájában.

Nagy veszekedéseink – mert nem cicózunk, egymásnak feszítjük az akaratunk, én se engedek, de ő se – ugyanolyan gyorsan véget érnek, mint ahogyan keletkeztek. És én egyszerűen imádom a fiamat, ahogyan a dolgokat kezeli. Szeretem a tükröt, amit öntudatlanul tart, és szeretem, hogyha érzi, most tényleg hülyeséget csinált, képes bocsánatot kérni, sőt változni is. Fenyegetéssel és büntetéssel semmit se lehet elérni nála – ahhoz túl okos és túl akaratos – viszont ha megtalálom, hogyan lehet motiválni és dicséretet kap, a világ legjobb gyereke. És lehengerlő:

Zsombor ragaszkodik hozzá, hogy én legyek vele ott fürdés közben. A nagy havazás idején áthallatszott, hogy a kazánházban az apja fűrészeli a fát. Van üteme. Hallgatózunk. Zsombor megszólal: Szerintem a szívem dobogása.

Muszáj megjegyezni a legvagányabb beszólását is, csak hogy tudják a lányos anyák, hogy miért tartják távol vagy éppen miért engedik a fiamat a lányuk közelébe: Reggel fürödtem, majd magam köré kaptam a törölközőt és kiszaladtam a nappaliba melltartóért. Zsombor tévézés közben rám nézett – éppen Autókereskedőket nézett, a legkedvesebb műsorát – és annyit mondott: Szia szexbomb, jó az illatod!

Az autók, házak és betűk után, most férfit épített LEGO-ból Zsombi. Igen, az ott a lába között pontosan az… És ha egy felnőtt nem jönne rá magától, hogy mit lát, a gyerek ki is fejti neki ugyanolyan szenvtelen hangon, ahogy az autók felfüggesztését szokta magyarázni.

ferfi

LEGO-ból épített férfi és papírmakett autó. Nem én építettem, hanem Zsombor! (Fotó: Myreille)

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra