Találkozások régi önmagammal – Napló/1991

Myreille

Azt hittem, a naplóírást a bloggal kezdtem, de most, hogy előkerült néhány régi naplóm, rá kellett jönnöm, hogy én mindig is szerettem írni, csak nem tudtam róla.

Részletek a 1991-es naplómból. A helyesírási hibákat is megtartottam.

Vallomás

Ezen sorokat 1991 május 21-én (kedden) vetem papirra, gondolataim és érzelmeim már régóta formálnak és alakítanak. Hiszen nem az a fontos, hogy milyennek születtünk, hanem az milyennek formáljuk meg magunkat.

Eddigi 14 életévemmel a zsebemben arra a következtetésre jutottam, hogy a legfontossabb számomra ebben az életben hogy élvezettel, vidáman, boldogan éljem rövid életem, hiszen a halálos ágyon minden szertefoszlik. Csak ha szerettek minket akkor élünk tovább emlékezetükben s tesz halhatatlanná minket.

Sportolni fontos, mert a test az életünk feltétele, és sokkal vidámabban, boldogabban élhetünk ha testünk egészséges és edzett.

Szerelem gyümölcsei vagyunk mind ki élünk a földön s a szeretetet, szerelmet kötelességünk megőrizni.

 

 

1991. május 10. (péntek)

Reggel nem láttam az Attilát. Délután a negyed 3-as busszal jöttem haza, néhány volt osztálytársammal. Nagyon jól szórakoztunk. Jobban mondva én szomorú voltam, mert az Attila nem nézett rám. Hanem mindig az ellentétes irányba nézett. De én úgy szeretem őt.

 

1991. május 11. (szombat)

Ma volt a végzősök ballagása. Egy hirtelen ötlet folytán kimentünk a központi ballagásra. Kovályogtunk össze vissza egyszer csak az Erzsi felkiált: “Ott az Attila”. És tényleg ott volt, teljes életnagyságban, rágózott. Én végig őt néztem! Most mikor ezt papírra vetem könnyek futnak végig az arcomon és a magnóból az EDDA Éjjel érkezem és Ma még együtt című számát hallgatom. Lelkemet üresnek érzem mintha egy szélvihar összetört volna mindent. Igen, én őt néztem, de ő rám se nézett. Sőt még felém se. Barátaival rendkívül jól elvolt én egyáltalán nem érdekeltem. A mellette álló fiú viszont sokszor odanézett majd mondott neki valamit. Ha az Attila büntetni akar mert tegnap fiú osztálytársaimmal dumáltam akkor sikerült neki, ilyen reménytelenek még sohasem éreztem a szerelmet. Az Erzsi szerint egyszer felém, rám nézett és meglepődött, de én ezt nem láttam, nagyon vidám volt, én pedig reménytelenül szerelmes akárcsak most.

Este a Szilvivel bicikliztünk és a Szilvi azt mondta, hogy az Attilának van barátnője. S most olyan reménytelen vagyok. Elhatároztam, hogy kerülni fogom.

 

1991. május 13. (hétfő)

13-a nekem szerencsés vagy szerencsétlen nem tudom megmondani.

Az elhatározásom kútba esett. Kerülöm az Attilát, ő bár csak ilyen könnyű lenne. Elmentem apuhoz. Visszafelé az Attila jött velem szembe. Gyomrom görcsbe rándult. Hiába mondogattam, hogy már nem érdekel, nem tudtam másra gondolni csak, hogy kihez mehetett. Bementem a boltba s ki jött be kicsit később. Az Attila. Alig bírtam urrá lenni a remegésemen. Esténként felteszek magamnak egy kérdést: Szeret-e? De eddig a válasz mindig elmaradt.

Az Anna című sorozat VI. részét, a befejező részt néztem meg. Anna Jakabot keresi folyton. Az új tánctanár felajánlotta neki, hogy szerepeljen a Hattyúk tavában a 4 kis hattyú egyikeként. A kórházban Kralowánál találja a francia tánctanárnőt madam D’Arbonvilt. D’Arbonvil kiharcolja Karlowánál, hogy engedje Annánt táncolni. Rainert egyik veszélyes mutatványa közben  majdnem elütötte egy kamion. Jakob iránti rajongása nem enyhül Anyjával való beszélgetés után. Rainernél köt ki. A fellépésre menve találkozik Jákobbal az autómosónál. A fellépésre Kralowa is el akar menni, Jakobnak kell kísérnie. Miközben Anna táncol, szülei izgulnak persze Rainer is, és Kralowa meghal. A sírján egy balettozó lány látható. Az edzés után Annát Rainer várja. Anna megcsókolja Rainert.

 

1991. május 19. (vasárnap)

Ma egész nap borus idő volt. Fújt a szél és az eget sötét felhők borították. Este nyolc óra körül a látóhatár egyik szélénél fényes sugarak festették be az ég alját. Olyan volt mint a remény. (Nekem ez jutott róla az eszembe.) A fény egyre nagyobb helyet követelt magának.

Ezzel ellentétes irányba szivárvány pompázott a maga tiszta, őszinte színeivel.

Ez nem tartott soká, körülbellül fél óráig, de mégis reményt adott, hogy másnap jó idő lesz. Sok napsütéssel.

Szinte olyan volt mint az én szerelmem, azzal a különbséggel hogy a szerelem (fény, szivárvány) régóta él a szívembe.

 

1991. május 21. (kedd)

Valóságos szomorú tények: van barátnője! Ezért nekem nincs semmi esélyem nála. 1991. június 16-ig adtam magamban haladékot neki, hogyha tetszem neki, netalántán szeret akkor közeledjen felém.

 

1991. június 16. (vasárnap)

Ma van a születésnapom.

 

1991. szeptember 13. (péntek)

Mostanában igen hanyagoltam a napló írást. Miért ma írok? Hogy megörökítsem milyen peches napom volt ma.

  • reggel elszakadt a cipőfűzőm
  • a forró tea megégette a szám
  • mindenki rám fujta a hülye bagófüstöt a buszmegállóban
  • esett az eső
  • barátnőm busza 10 percet késett így 25 percet vártam rá
  • 600 m futottam esőben
  • 600 m-en, a 400 m körül kikötödzött a cipőfüzőm
  • utána úgy köhögtem, mint egy kutya
  • 4/A-s fiúk nem csinálnak semmit csak néznek csak egyszer integettek
  • a Suli rádióban minden olyan szám volt amit utálok
  • irodalomból és termelés technikából nem feleltem, pedig szerettem volna
  • Van egy új fiú, tetszett, ma a buszmegállóban rágyújtott
  • a busz tele volt
  • jött az Attila (a volt szerelmem) és a barátnője
  • A suliban utolsó óra előtt azt hiszem benn volt a Joci 2-szer is találkoztam vele, de nem voltam benne biztos, hogy ő volt ezért nem csináltam semmit.

Hülye vagyok, vagy csak a nap ilyen?

 

1991. szeptember 19. (csütörtök)

Ma a suli előtt ült a Joci. Nem ismert meg, olyan szomorú voltam s vagyok miatta, úgy szeretném, ha a barátom lenne. A barát a hagyományos barátság lenne, nem kell szerelmesnek lennie belém.

 

1991. szeptember 20. (péntek)

Életem új fordulatot vett. Beiratkoztam egy társastánc tanfolyamra.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra