Tökéletes énidő: Becsukom magam mögött a fürdőszobaajtót és…

Myreille

Minden napra kell fantasztikus énidő. Muszáj, hogy a lista “ez is holnapra marad” végéről az elejére kerüljek bármilyen őrülten rohannak is napok.

Meg kellett találnom a nőt, aki én vagyok!

Meg kellett találnom a nőt, aki én vagyok!

Az utóbbi hetekben megint bebizonyosodott, hogy hajlamos vagyok nem figyelni magamra: a jelenből a fejembe csúszni (munkaügyek), taposni a malomkereket, utolsó erőmmel anyának lenni, majd ágyba zuhanni. Életbevágóan fontos volt a változás. Lassítanom kellett, magamra kellett figyelnem, mert azt vettem észre, hogy – minden diéta ellenére – szűk minden, máskor pedig 5 percig kutattam, hogy a gyomromban lévő görcsös csomó mögött én vagyok vagy csupán egy idegbolond.

Meg kellett találnom a nőt, aki én vagyok!

Mi mással is kezdhettem volna az egészet, mint egy hajvágással. Először azon gondolkoztam, hogyan juthatok el fodrászhoz, de egyszerűen túl macerás volt, így a nap végére kitört belőlem a változás és levágtam a hajam. Nem csak egyszerű frufru igazítás volt, hanem a hosszú szőke hajamból vágtam magamnak egy bobot. Őrült mutatvány, senki se csinálja utánam, de nálam éppen minden összevágott. Sőt, égi jelnek tekintettem, hogy a Panasonic-tól kaptam egy hajvágót és egy (8in1) epilátort.

Hajvágót korábban is használtam, mert a két fiam mellett kénytelen voltam megtanulni klassz fiús hajat vágni, fodrászhoz ugyanis nem hajlandóak járni, de a youtube videók közben szembesültem azzal, hogy bobot még egyszerűbb vágni. Megvan a trükkje, hogy hogyan kell összefogni a hajat, aztán nyissz, de nem ollóval, hanem borotvával és kész.

A bátorság élőszobrát mégse lehet rólam megmintázni, mert nem vágtam annyira rövidre, mint szerettem volna, ugyanis adtam esélyt annak, hogy elbénázom és ha a fodrásznak javítania kell, legyen miből vágni.

Szőkítő spray-jel is megfújkodtam a hajam, két hajmosás után is, így most eléggé szőke is vagyok.

Az elmúlt hetekben Panasonic (ER-GC71) hajvágót is kiteszteltük rendesen. Nem csak az én hajamat vitte, a fiúkét is. Mindezt úgy, hogy a kisebbik fiúnk képes türelmetlen krokodilkönnyeket eregetni a hajvágás kínjai között, így iszonyú gyorsnak és ügyesnek kell lennem. Korábban azt gondoltam, hogy a hajvágó egy olyan egyszerű szerkezet, amiben nincsenek nagy különbségek, de be kellett látnom, hogy a feltöltés gyorsasága, a hajterelő műanyagok formája és a vágási távolság beállítása lehet olyan klassz, hogy még egy hajvágóba is bele tudok szeretni.

A hajam után következett a bőröm. Először a kiszáradást kellett megoldanom. Vettem rengeteg teát és wintersirupot. Tudom, hogy a wintersirup cukros vacak, de én szeretem, kicsit úgy szeretem, mint Gombóc Artúr a csokoládét: mindenfajta jöhet belőle. Igazából, így ősszel-télen, a forralt bort fűszeres-gyümölcsös ízét szeretem, de az alkoholhoz egyáltalán nincs kedvem. Hétvégén simán főzök fűszeres almateát, de hétköznapokon az egyszerűbb megoldások híve vagyok.

 

A hagyományos testápolók és -vajak használatával sem vagyok komfortos télen. Túl hideg van, hogy fürdés után bármennyit is foglalkozzam a bőrömmel, csak meleg ruhára és puha takaróra vágyom. A szilárd testkondicionálókkal viszont remekül elboldogulok. Annyi a trükköm, hogy a szilárd testkondicionálót pár pillanatra meleg vízbe eszem, így meglágyul annyira, hogy könnyen fel tudjam vinni.

Nem akarom nagyon belemagyarázni, de ha valóban létezik az, hogy a szálak összeérnek, akkor a Panasonic ES-ED96 Epilatort éppen az én változásaimhoz találták ki. A nevéhez kapcsolódó funkciókon kívül ugyanis különböző összeszerelésben működhet borotvaként, lábápolóként, szónikus dörzs- és arcbőrtisztító kefe-ként is. Gyorsan tölt, egyszerű használni és nagyon hatékony. És semmire se kifogás, hogy a fürdőszobában nincs elég fény, egy apró ledlámpa minden a legmakacsabb szőrszálat is megvilágítja, a csipeszek pedig könyörtelenül elbánnak vele.

Amikor a bőröm, már nem vetélkedett egy vámpíréval, jöttek a fürdőszobai szeánszok. Hiába a tél és a nadrág, leszámoltam a szőrökkel, átrezegtettem az arcomat, átdörzsöltem a testemet – vagy a dörzskefével, Bûche de Noël-lel vagy házi készítésű testradírral, forró fürdőt vettem (belemerültem a csillámló, kék univerzumba, elvarázsolt a csillagos éjszaka és elmerültem Sohaország zselétengerében), különféle arcpakolásokat tettem fel, körmöt lakkoztam. Rendeztem lábáztatást egy jó könyv társaságában, majd a végén a megvastagodott bőrt lecsiszoltam.

Néhány alatt remek egyensúlyt találtam, nem csak a bőröm, arcom ragyogását szerettem jobban, hanem a lelkem is fényesebbé vált. Ami napközben ezért-azért lemorzsolódik, azt este lefekvés előtt visszaépítem és reggel megint erősen ébredek.

Mindenki hordja úgy a szőrét, ahogy akarja! Mármint, ha a sajátja! Nem hiszem, hogy bármit azért kell csinálni, mert most ez a divat vagy ez az elvárás. Abban hiszek, hogy mindenki fedezze fel önmagát, találja ki, hogy mit és hogyan szeret, majd éljen úgy. Túl sokszor gondoljuk, hogy fontos mások véleménye, hogyan ítélnek meg ők minket, pedig a lényeg, amit szeretnénk megmutatni, egyáltalán nem érdekli őket. Borotválom a lábam, epilálom vagy szőrösen hagyom – nem ettől leszek valamilyen.

Ma este szónikus kefével fogom “átdögönyözni” az arcom, ráadásul zuhanyzás közben, holnapra pedig hajpakolást tervezek, holnaputánra körömfestést. Felvillanyoznak ezek az apró és édes kis semmiségek.

Nem tudom, hogy más mennyit lát a változásaimból, de én elég jó le tudom követni és nagyon tetszik! Szó szerint jól érzem magam a bőrömben!

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra