11 epizódon át gyűlöltem a Star Trek: Discovery-t, de most itt a fordulat

Myreille

Először eretnekségnek tűnt előzménytörténetet forgatni a Star Trek sorozathoz, de a végére remek kis első évad kerekedett belőle.

Elég sokat töprengtem mostanság, hogy én mit csináltam akkor, amikor mindenki Jóbarátokat (Friends-t) nézet, mert én bizony csak egy-egy epizódot láttam elvétve és sohasem ragadott magával a Jóbarátok-láz. A “rejtély” megoldása most csapott belém, a Star Trek: Discovery 12. epizódja után, hogy megint Star Trek-lázban égek.

Bizony megint, mert engem sohasem szögezett a tévé elé a Dallas, Isaura, Paula és Paulina, a Barátok közt vagy éppen a Jóbarátok, én mindig a sci-fiért rajongtam, és imádtam a szombat és vasárnap délelőttöket, amikor Star Trek, Csillagkapu vagy Babilon 5 ment a tévében.

Biztos vagyok abban, hogy a Star Trek mind a hat évadát és az összes (723 epizódot) láttam, sőt van olyan epizód, amit többször is.

Talán a házasságunknak is ez az egyik sarokköve: mindketten olyan lelkesen csapunk le egy jó sci-fire, mint szomjazó a sivatagban egy korty vízre. Nem kérdés, hogy a Star Trek: Discovery-t is vártuk. Jó sci-fiből nincs bőség, minden új sorozat, új reménysugár.

A Star Trek minden drámája (Klingon háború, Spórahajtómű anomáliák és időhurkok) ellenére vontatottan és sablonosan indult. A 8. résznél enyhén már utáltam és hajszál választott el attól, hogy a 11 epizód után feladjam. A történet tyúklépésben haladt, sőt egészen úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban megfeneklik. A 12. epizód is a “jól megszokott” és roppant fárasztó módon indult (lehetetlen helyzet, őrült tervek és elszánt főhősök). Aztán egy pillanat alatt megtörtént az áttörés: hirtelen minden idegesítő részlet értelmet nyert és elkezdett összeállni az egész történetfolyam. Én pedig kihegyezett figyelemmel bámultam a képernyőt.

A “helyzet” azóta is a fejemben maradt és várom a folytatást. Igazából most kezdődik a valóban nagy történet, az igazi árulás a valódi Star Trek történet. Eddig csak díszlet volt a Csillagflotta kutatóhajója, a USS Discovery. Olyan ez, mint a Fekete gyémántok Jókaitól, ha túléled a végtelenül hosszú és unalmas bevezetőt, akkor egy egészen jó történetbe csöppensz és le se tudod tenni.

Most abban az állapotban vagyok, hogy intravénásan tolnám a Star Trek: Discovery-t, de sajnos meg kell várni az “adásidőt”. Még három rész van az első évadból, de berendelték a második évadot is.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra