A felolvasó

Myreille

Csak annyit tudtam a filmről, amikor beültem a moziszékbe, hogy Kate Winslet ezért a szerepért kapott idén Oscar-díjat. Jelentem megérdemelten, sőt én a filmnek is kiosztottam volna egyet a kardos, arany szoborból. Felkavaró film.

felolvaso

Utólag olvastam el a szinopszist és hálát rebegtem az égnek, hogy most is tartottam jó szokásomat, miszerint csak beülök a filmre, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. A felolvasó (The Reader) jó hangulatban talált el. Mélységre vágytam és mélységet kaptam. Sokszoros és áttételes mélységet. Azonban erről részletesebben nem akarok írni, mert minden szó és minden mondat, ami a történetet mutatja be vagy éppen magyarázza, tompítja az élét és a pontosságát. A felolvasó ugyanis halálpontosan szúr szíven, ráadásul a szükséges párbeszédeken túl csak a képek peregnek és minden ott van az arcokon, a mozdulatokban, a szobában. (Tessék elmenni, megnézni, és ha nem tetszett, reklamálni itt lehet.)

Eddig és ne tovább! A film után persze ezt is el “kell” olvasni, érdekes és érdemes tudni, de addig felesleges…

A felolvasó című regény (már kapható az Ulpius-ház kiadásában) szerzője Bernhard Schlink 1944-ben született Németországban. A berlini Humboldt Egyetem jogi és filozófia professzora, jelenleg Bonnban és Berlinben él. Magyarul megjelent legújabb könyve a Hazatérés. A felolvasó című önéletrajzi ihletésű műve 1995-ben jelent meg. A számos irodalmi díjjal elismert regény Németországban és az Egyesült Államokban is bestseller lett. Schlink regénye az első német nyelvű irodalmi alkotás, mely 2.1 millió eladott példánnyal a The New York Times bestseller listáját vezette. A felolvasó 1997-ben elnyerte a Hans Fallada olasz irodalmi díjat és a legjobb francia nyelvű regényfordításért járó rangos Prix Laure Batallion-t. 1999-ben megkapta a Die Welt német hetilap díját, a “WELT-Literaturpreis”-t. Eddig 40 nyelvre fordították le és hétmillió példányban adták el világszerte. Az egyik legnépszerűbb amerikai talk show műsorvezetője, Oprah Winfrey könyvajánlójában a következőket mondta a regényről: „Ki gondolta volna, hogy egy 218 oldalas regény ekkora érzelmi vihart kavar?”, majd hozzátette, hogy ezt a regényt már a Winfrey könyvajánló előtt többen olvasták, mint bármely általa bemutatott könyvet a műsor után…

Innen csak a film után vagy a nagyon kíváncsiak olvassanak tovább…

„Regényem az úgynevezett ‘második nemzedék’ története” – mondja Schlink a „szerencsésebb”, a háború idején, illetve közvetlenül utána született generációról. „Teljesen naivan éltünk és nőttünk fel, majd egy bizonyos életkorban szembesülnünk kellett, mit tettek szüleink, tanáraink és lelkipásztoraink. Felkavaró érzés, mikor rájössz, hogy az általad szeretett emberek milyen rémségekben vettek részt.” Németországban külön pszichológiai elnevezést kapott az a mozgalom, mely a háborús traumák feldolgozását tűzte ki célul. A pontos magyar megfelelővel nem rendelkező ‘vergangenheitsbewältigung’ jelentése a múlt birtokbavétele és feldolgozása, a német önvizsgálat háború utáni kulcsszava. Bernhard Schlink regénye a német tananyag része lett, mert az ország történelmének megismeréséhez és megértéséhez nélkülözhetetlen alkotásnak tartják irodalomtudósok és történészek egyaránt.
A regény megfilmesítésének jogát 1996-ban szerezte meg Harvey Weinstein és a Miramax Films. A Weinstein fivérek ösztönzésére a produkcióba bekapcsolódott Anthony Minghella és produkciós partnere, Sydney Pollack is. Minghella vállalta a forgatókönyvírás és rendezés feladatát is. AZ ANGOL BETEG című filmért kapott Oscar után azonban elfoglaltságai megsokszorozódtak, és A FELOLVASÓ sokáig nem került napirendre. Közben nemet mondott David Hare kérésére, aki örömmel bekapcsolódott volna a forgatókönyv megírásába. Eltelt egy évtized, és a regényből még mindig nem készült el a forgatókönyv. Stephen Daldry filmrendező, aki gyerekkorában élt Berlinben és németül is tanult, ekkoriban kezdett érdeklődni Minghella-nál a rendezés lehetőségéről. Minghella végül beleegyezett, hogy Daldry rendezze a filmet, azzal a feltétellel, hogy ő és Pollack producerként vesznek részt a projektben. Daldry a forgatókönyv megírására természetesen David Hare-t választotta, akit közös filmjük, AZ ÓRÁK forgatókönyvéért Oscar- és Golden Globe-díjra jelöltek 2003-ban. „A FELOLVASÓ című film AZ ÓRÁK után a második jelentős munkám Stephen Daldry filmrendezővel” – meséli David Hare. „Sok dolog köt minket össze, olyan a kapcsolatunk, mint két katonáé, akik a háborúban együtt szolgáltak. Mindent tudunk egymásról: ismerjük a másik erősségeit és gyengéit egyaránt.”
Schlink regényétől eltérően, melyben az események három külön részben, időrendi sorrendben bontakoznak ki, A FELOLVASÓ című film David Hare szavaival élve ‘időbeli ugrásokat’ alkalmaz. Ezáltal egy olyan filmszerkezet jön létre, mely az idősíkok váltogatásával a főhős életének főbb állomásait mutatja be az ötvenes és kilencvenes évek közötti időszakban. Az elkötelezett drámaíró, rendező és szerző David Hare egy izgalmas és újszerű regényadaptációt képzelt el. Megpróbálta elkerülni az első személyben elmesélt történetek buktatóit, feledni a hangalámondásos visszaemlékezés gyakran bágyadt és erőtlen élményét.
„Halálosan unom az olyan filmeket, melyben a karakterek viselkedése és a történet alakulása kiszámítható” – mondja Hare, aki szakítani kívánt a második világháborúról szóló filmekre jellemző műfaji és tematikus hagyományokkal. „Olyan dolgok érdekelnek, melyek nem köthetők műfajhoz. Véleményem szerint A FELOLVASÓ nem tekinthető egyértelműen Holokauszt filmnek” – mondja a forgatókönyvíró Hare.
„Eddig 252 filmet készítettek a Holokausztról” – mondja Daldry. „És remélem, még legalább ennyi készül majd a témában.” De A FELOLVASÓ valami más, a rendező szerint kakukktojás, ami nem felel meg a műfaji elvárásoknak. A hagyományos Holokauszt történetekkel ellentétben a film egyik szereplője, aki túlélte a koncentrációs táborok poklát, az erkölcsi és intellektuális erő szobraként jelenik meg a történetben, nem pedig kiszolgáltatott áldozatként.
A regény filmes feldolgozásában Hare, Daldry, Minghella és Pollack egyaránt fontosnak tartották az újítás és kísérletezés szerepét. Egy vonatkozásban azonban egyhangúan fejet hajtottak a filmes hagyományok előtt: a náci erőszak áldozatai iránt érzett tisztelet a produkció egészét meghatározta. Abban is megegyeztek az alkotók, hogy ‘megbocsátás’ nem szerepel a filmben, és elkerülik a megváltásra és megbocsátásra irányuló burkolt utalásokat. Inkább az új nemzedék nagyon is valós problémájára fókuszálnak: hogyan próbálják feldolgozni a szörnyű múlt örökségét.
Hare és Daldry elutaztak Németországba, hogy találkozzanak a regény írójával, és megvitassák a háború utáni német bűn és bűntudat kérdését, valamint a regény kiváltotta vegyes reakciókat. „A könyv óriási történelmi jelentőséggel bír Németországban” – mondja Daldry. „Ez az egyetlen regény, ami a ‘Hogyan tovább azok után, amit elkövettünk?’ problémájára keresi a választ.”
„A könyvet egyaránt érte felemelő dicséret és becsmérlő támadás” – folytatja Hare. „Felkutatni és megérteni a náci bűntényeket veszélyes és nehezen megvalósítható vállalkozás – akaratodon kívül sérthetsz meg határokat.”
Daldry elképzeléseihez hűen mutatja be, hogyan élt a gyermekek ártatlan nemzedéke a bűnös szülők gaztetteinek árnyékában. „A film háborús bűnökkel foglalkozik” – mondja a rendező, aki a koncentrációs táborok őreit nem ijesztő ogreként vagy gyilkos gazemberként ábrázolja. Átlagos embereket, munkásokat próbál bemutatni, akik bárki szomszédjai lehetnének. „Hétköznapi emberekről szól a film, akik végrehajtják a mindenki által ismert gaztetteket. Ezáltal még hangsúlyosabbá válik a gonoszság hétköznapisága, banalitása.”
Sok forgatókönyvíróval ellentétben Hare munkája nem fejeződött be a végleges könyv leadásakor. Daldry AZ ÓRÁK című filmhez hasonlóan most is örömmel vonta be a filmkészítés folyamatába forgatókönyvíróját. „Stephen alkotótársként kezel a filmezés első percétől a vágás utolsó pillanatáig” – mondja Hare. „Nem is dolgozna olyan emberekkel, akikből hiányzik a kellő elhivatottság. Ebben az értelemben a közös munka sokkal inkább hasonlít egy színházi produkcióhoz. Stephen a legalaposabb rendező, akivel valaha együtt dolgozhattam. Semmi sem szökhet át a kamera lencséjén észrevétlenül, minden apró részletre odafigyel.”
A regény írója, Bernhard Schlink szintén részt vett a produkcióban, ráadásul olyan minőségben, amiről nem is álmodott: statisztaként láthatjuk a filmvásznon abban a jelenetben, amikor Hanna és Michael egy biciklis kirándulás alkalmával egy sörkertben ebédel. Schlink e jelenet forgatásakor tanúja lehetett a rendezőre jellemző akkurátus munkastílusnak: Daldry a legkisebb részletekre is odafigyelt, legyen az egy apró kellék, vagy színészi tekintet. „Stephen-nek különleges érzékenysége van a részletek iránt. Ez egy olyan képesség, amit személy szerint nagyra tartok.”

A FELOLVASÓ című film a második világháború után játszódik Németországban. A főszereplő kamasz Michael Berg rosszul lesz az utcán, és egy ismeretlen nő segít neki hazajutni. Michael a skarlátból felépülve felkeresi a nála kétszer idősebb Hannát, hogy megköszönje önzetlen segítségét. Szenvedélyes és titkos viszony szövődik közöttük.
Hanna nagyon szereti, ha felolvasnak neki. Mindig elbűvölten hallgatja Michaelt, amint az Odüsszeiából, a Huckleberry Finnből vagy A kutyás hölgyből olvas neki. A szellemi kalandozások közben testi kapcsolatuk is egyre több gyönyört nyújt. Egy napon azonban Hanna váratlanul eltűnik, Michael szerelemtől sújtva magára marad. Nem sejtheti, hogy Hanna élete sötét titkokat rejteget.
Nyolc évvel később Michael joghallgatóként a náci háborús bűnösök tárgyalásaira jár. Legnagyobb megdöbbenésére a vádlottak padján látja Hannát, kamaszkora szerelmét. A fiatal férfi ekkor szembesül Hanna ismeretlen múltjával, és rájön egy mélyen őrzött titokra, mely mindkettőjük sorsát megpecsételi.
A FELOLVASÓ című film egy megrendítő emberi történet igazságról és megbékélésről. Bemutatja, hogyan próbálja a fiatalabb generáció feldolgozni az idősebb nemzedék történelmi bűneit. Létkérdésekre keresi a választ. Hogyan viszonyuljanak az idősebb generáció megbocsájthatatlan bűneihez? Hogyan éljenek a modernkori történelem legsúlyosabb bűntettének árnyékában? Vagy a történelmi örökség túl nyomasztó, hogy megértsék? Túlságosan gonosz és borzalmas, hogy elfogadhassák és elfelejtsék rémképeit?
A FELOLVASÓ című filmben Ralph Fiennes, David Kross és Kate Winslet nyújt felejthetetlen alakítást. Bernhard Schlink nagysikerű regényéből a forgatókönyvet David Hare írta. A filmet
Az órák című romantikus drámáért Oscar-díjra jelölt Stephen Daldry rendezte.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra