A Megaagy eredetileg élőszínészes filmként indult, menet közben derült ki, hogy jobban mutatna animációs produkcióként.
A váltással mi nézők sokat nyertünk, de az alkotók azért aggódtak, nehogy paródiába csapjon át a legújabb szuperhősökről szóló film.
„El akartuk kerülni, hogy paródia szülessen – magyarázza Lara Braey producer. – Az utóbbi pár évben született pár hasonló munka, és nem voltak sikeresek, szerintünk azért, mert nem lehet őket viccesnek mondani. Ráadásul túlságosan is szeretjük a szuperhősös mozikat ahhoz, hogy kifigurázzuk őket. Amit igazából akartunk: meglepni a műfajt jól ismerő közönséget azzal, hogy megfordítjuk a klasszikus szuperhősös felállást. A Megaagyban senki és semmi nem az, mint aminek elsőre látszik, ebből pedig rengeteg izgalom meg poén fakad.”
„Számtalan szuperhősös sztereotípiát felhasználtunk, de van egy pár teljesen új dolog is – meséli a filmről Tom McGrath rendező. – A 3D-s animáció révén mindent megtehettünk, ami élőszínészes film esetén lehetetlen lett volna. Az elképesztően látványos effektusokat simán elegyíthettük intim, karakterközpontú szituációkkal, mert a technikának köszönhetően tökéletes műegészt kaptunk. A Megaagyban az égvilágon minden a számítógépes animációról szól, ami lehetővé tette, hogy sokkal messzebb toljuk ki a határokat, mint az élőszínészes filmeknél lehetséges, miközben nem kellett attól tartanunk, hogy stílustörést követünk el.”
Bár az idei évben jól állunk óriási szívű gonoszokkal (néhány héttel ezelőtt került mozikba a Gru), mindegyiket imádni kell, persze, éppen ezért elkerülhetetlen az összehasonlítás, de én Megaagyat és Grut egyformán szeretem.
Megaagy lökött, egoista és bármilyen komoly feladatra teljességgel alkalmatlan bűnöző, akinek minden vágya, hogy elfoglalja Metro Cityt. Ám amikor nekilát, hogy véghezvigye ármányos tervét, minden próbálkozása csúfos kudarcra van ítélve, mert ellenfele, a fehér-ezüst kezeslábasba öltözött, veszedelmesen jóképű Metro Man keresztülhúzza számításait.
Eredeti címe: Megamind
