Az informátor!

Myreille

informant

… avagy Matt Damon csúfos esete egy szélhámossal.

Matt Damonról nekem mindig a Team America: World Police – a legviccesebb “akciófilm” – jut eszembe és bár előtte se tudtam Matt Damont komolyan venni, azóta még kevésbé. Az informátor! (The Informant!)-nak azonban nem ő a leggyengébb pontja.

Hanem minden más.

10 mondatnál több narrációtól ideges leszek és csúnyán beszélek. Az ilyen forgatókönyvekből ne forgassanak filmet, hiszen ha valamit nem lehet egymást követő képekkel és párbeszédekkel elmondani, akkor az nem filmre való. Ha meg arra vágyom, hogy valaki felolvasson egy történetet, hangoskönyvet veszek.

Az informátor! legnagyobb hibája, hogy mint film megbukik. Hiába vannak benne színészek, olykor párbeszédek, hiába van a plakáton a rendező (Steven Soderbergh) és a forgatókönyvíró neve, és hiába az ütősnek ígérkező sztori, amely félig fiktív – félig valóságos, nem használja ki a film, mint műfaj, lehetőségeit. Suta és esetlen.

A forgatókönyv a legfinomabb jelzővel is pocsék. Az ütősnek ígérkező sztorival az a baj, hogy egy másik Steven, ráadásul a Steven Spielberg, már lefogatott egy nagyon hasonlót Kapj el, ha tudsz! (Catch Me If You Can) címmel. És az legalább izgalmas volt és érdekes.

Az informátor!-ban szintén érdekes adatok és személyiségek bukkannak fel, azonban a gyenge kezdés után elfogy a lendület és minden katarzis nélkül véget ér. És hogy miről szól? Egy férfiról, aki palira veszi a céget, ahol dolgozik, közben az FBI informátora lesz és lételeme a hazugság.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra