Az írás megtanít felülemelkedni a helyzeteken

Radics Rozi

Vass Virág nem csak a plakátokon ragyog, hanem a hétköznapokban is. Régóta kíváncsi voltam rá, miben rejlik az ő és a regényei titka.

 

A legújabb könyved, a Krásznájá Moszkvá fókuszában Moszkva áll. Miért ide utaztatod az olvasót?

Az elmúlt tíz évem a világ felfedezéséről szólt. A világ negyvennégy országából összesereglett újságírókkal dolgoztam, ami nagyon erős, intenzív élmény volt és betekintést engedett abba is, hogy a világ különböző pontjain hogyan élnek, mivel foglalkoznak a nők. Az oroszok reakcióin újra és újra meghökkentem, valahogy másképp közelítettek egy-egy jelenséghez Moszkvában, mint Budapesten. Oroszország mindig is nagyhatalom volt ezért mások a léptékek, de mégiscsak itt vannak a szomszédban. Hasonlóan szocializálódtunk, a mentalitásnak nem kellene ennyire eltérőnek lennie. Aztán az anyaggyűjtés során beigazolódott, hogy a szláv női lélek ma is nagyon izgalmas. Nyugat-európai pszichológiai könyvek gyakran boncolgatják, miért vágynak a férfiak orosz feleségre. Sőt, szociológiai kutatások is azt igazolták, hogy az orosz nő nem simul bele a nyugati női modellbe.

Régi motoros újságíró vagy. Mennyivel másabb regényeket írni, mint női magazint?

Az újságírás dokumentarista műfaj, a prózaírás a fikcióé. A sajtó szűkre szabott műfaji keretei közül kiszabadulni egyszerre volt felszabadító és ijesztő élmény.

Hogy születnek meg a történeteid?

Első éves egyetemistaként egy díjnyertes riport döntött a szakmai sorsomról. Akkor egyetlen hét leforgása alatt kaptam három állásajánlatot, a Magyar Nemzethez, a Magyar Narancshoz és a Nők Lapjához. Három nagyon különböző terület, stílus, világ. Fogalmam sem volt, melyikben mozognék jól, ezért sorra jártam a szerkesztőségeket. A Nők Lapjánál azonnal éreztem, hogy ott a helyem. Azóta sok-sok év telt el, pályát is módosítottam, de még mindig a mai nők kusza élethelyzeteiről írok. Ez a téma kimeríthetetlen.

A karaktereket az életedből lesed el?

Ha az ember napja abból áll, hogy képzelt karakterek történetét írja, elkezdi gyűjtögetni a gesztusokat, személyiségjegyeket. Néha megesik, hogy a saját reakciómat raktározom el. Hoppá, ez a hülye hisztis felcsattanás talán jó lesz valamire. Az írásban többek között az a fantasztikus, hogy megtanít felülemelkedni a helyzeteken. Egyszerre éled és követed narratív módon az eseményeket. Nagyon jó terápia például olyan kóros helyzetekre, amikor az ember esetleg véresen komolyan venné magát. Szokták mondani, hogy az írás, a skizofrénia egyetlen társadalmilag elfogadott formája.

Sokan a te pályádat vélik felfedezni egy-egy főhősöd útjában.

A Krásznájá Moszkvá balerinakarakterét azért volt jó írni, mert annyira másképp reagált helyzetekre, mint ahogy én tettem volna. Amikor őt írtam, megszűntem önmagam lenni, mégis valahol belőlem született ő is.

Gondolkoztál korábban azon, hogy író legyél?

Mindig is író szerettem volna lenni. Az elmúlt húsz év a sajtóban tapasztalatgyűjtés volt, egyszerűen meg kellett várnom, hogy eleget éljek, lássak és összegyűljön a mesélni való.

Az írás kitölti az életedet, jut időd másra is?

Hajlamos vagyok eltemetkezni a tetőtéri dolgozószobámban, camembert-el, nutellával sokáig húzom, de szerencsére a férjem, a családom, a barátaim rendszeresen kirángatnak. Hálás vagyok nekik, hogy támogatnak az írásban és visszarángatnak a hétköznapokba. Most is egy barátnőmhöz indulok kávézásra.

Vass Virág

Hogy tudsz mindig olyan csinos és szép lenni, mintha az Elle-ből bújtál volna elő?

Az, hogy milyen képet mutatunk magunkról, szerintem döntés kérdése. Néha több energiát fordít rá az ember, néha kevesebbet, mert mások a prioritások. Ezzel kapcsolatban két dolgot tanítottak nekem Párizsban: az egyik, hogy a divatos és az előnyös közül mindig az utóbbit válasszam. A másik, hogy találhat ki bármilyen csodaszereket a szépségipar, a vonzó külső életmód kérdése, napi feladat. Sajnos.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra